12 éves volt, amikor az Ének iskolája című televíziós műsorban feltűnt. Mi volt előtte, és mi utána?
Nagy Bogi: Balmazújvárosi lány vagyok, általános iskolás voltam, sajnos ebből az időszakból nem sok jó élményem maradt. Zenetanár szülők gyereke vagyok, jó tanuló voltam. Kézilabdás osztályba jártam, a lányok egymás után nyerték a bajnokságokat, de én minden más sportot szerettem, kivéve ezt, így kimaradtam belőle. Kilógtam a sorból, a gyerekek szemében lúzer lettem, nem szerettek, kiközösítettek. Már akkor énekeltem, emiatt is csúnya jelzőket mondtak rám, ezzel is érzékeltetve, nem vagyok közéjük való. Ez annyira megviselt, hogy még pszichológushoz is jártam. Az volt a szerencsém, hogy csodálatos, megértő szüleim vannak, őszintén mindent elmondhattam nekik, ők pedig mindig kiálltak mellettem. Az általános után Debrecenbe jártam középiskolába, de nem ott fejeztem be a sulit, hanem Budapesten. A szüleim úgy gondolták, a fővárosban nagyobb lehetőségek várnak rám. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, főleg anyukámnak, például azt is, hogy ott lehettem az Ének iskolájában. Az első és második évadba nem engedett, akkor nem örültem neki, de ma már tudom, túl fiatal voltam, túl sérülékeny egy ilyen műsorhoz, féltett. A harmadikra már engedett, pedig még ekkor is csak 12 éves voltam, kislány. Vittem is erősítésnek magammal a plüss kismalacomat. Egyébként az egész műsor számomra olyan volt, mint egy mesevilág. Nagyon jól éreztem magam!
Kislányból nagylány, aztán tavaly, 21 évesen asszony lett. Hol és hogyan ismerkedett meg a férjével, Marcival?
Bogi: Rám írt az Instagramon, ami nagyon gáz volt, mert csak annyit írt: „Szia!” Ilyen sziát naponta több százat kapok, de valamiért visszaírtam. Én is csak ennyit: „Szia, Marci”, amire azt válaszolta: „Jó a hangod, tetszenek a dalaid.” Ez volt az a pont, amiből rájöttem, ez a fiú biztosan nem ismeri a dalaimat, egyet nem hallott közülük. Nem is válaszoltam rá, de később kaptam Marcitól egy újabb üzenetet: „Ugye ez nagyon rossz kezdés volt?”, mire azt válaszoltam, nagyon, és ezzel feloldottam minden feszkót. Így kezdődött… Manapság nagyon nehéz ismerkedni, úgyhogy azt gondoltam, megnézem magamnak ezt a fickót, hátha. A találkozás olyan jól sikerült, hogy tavaly már össze is házasodtunk.
Nem kapkodták kicsit el ezt az esküvőt? Nem volt túl korai?
Bogi: Mielőtt összekötöttük az életünket, rengeteget beszélgettünk. Rólunk, a kapcsolatunkról, mindent kielemeztünk. A férjem és az én szüleim is közel harminc éve élnek boldog házasságban, jó minta van előttünk, ezt is szem előtt tartottuk. Úgy gondoltuk, talán nekünk is sikerülhet.
Miről szólnak a hosszú távú terveik?
Bogi: Jézusom, még nem reggeliztem, azt sem tudom, mit fogok enni, nemhogy azt, mi lesz, mondjuk, jövőre! Márciusban jelenik meg az első nagylemezem, erre nagyon rápörögtem, lassan indulok országjáró lemezbemutató turnéra. Izgulok, már csak azért is, mert a dalok szövegét egytől egyig én írtam. Most jöttem rá, milyen nehéz jó szöveget írni, de muszáj volt belevágnom, mert úgy érzem, csak az az enyém, csak az fejezi ki, amit érzek, gondolok, amit én írok. Hosszú távú terveim, terveink? Szeretnék fiatalon anyuka lenni, de azért ezzel még várnék egy kicsit, huszonegy évesen túlságosan fiatalnak gondolom magam. Egyelőre szeretnék még a karrieremmel foglalkozni, továbbtanulni. Egyébként Marci még nem is ismert engem, de már azt tervezgette, hogy 30 évesen apuka lesz. Most 30, de azt gondolom, az ő terveiről még sokat kell beszélgetnünk.
A férje mivel foglalkozik?
Bogi: Befektetésekkel, biztosításokkal, van egy 100 fős értékesítési csapata. Nagyon ügyes abban, amit csinál, én pedig nagyon büszke vagyok rá.
Vezet háztartást, tud főzni?
Bogi: Nagyon szeretek főzni, enni is, a specialitásom a hajdúsági slambuc. Sokan azt sem tudják, mi az. Paprikás krumpli lebbencstésztával bográcsban megfőzve. Imádom, éjjel nappal tudnám enni! Már meg is kívántam, főleg, hogy még ma nem is ettem…
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
