Tele van a lakása fotókkal: szinte minden falon lánya, veje és imádott unokája mosolyognak vissza rá. Bencze Ilona többek között így próbálja betölteni az űrt, hogy szerettei több ezer kilométerre, a távoli Athénban élnek. „Még szerencse, hogy van egy hivatásom, ami időnként elfeledteti ezt. És azt azért mindnyájan tudjuk, akik szülők vagyunk, hogy csak egy darabig vannak velünk a gyerekeink, aztán elmennek, és élik a saját életüket. De repülővel másfél óra alatt itthon vannak. Ahogy változott a világ, és változott sok minden, úgy az a lehetőség is, hogy többet találkozzunk. És miután kétnaponta biztos, hogy beszélünk, olyan, mintha csak a másik kerületben lennének” – mesélte imádott családjáról az Abaházi Presszóban.
Gabrielláék itthon voltak karácsonykor, szeptemberben és nyáron is. „Amikor lehet, akkor jönnek, csak egyre nehezebb, mert az a fiatalember már iskolás, és az iskola egy szigorú dolog, és akármikor nem lehet felülni a repülőre, és elmenni a nagyihoz. Én most egészségi okokból nem is ülhettem repülőre, de egyébként is csak ritkán megyek. Szeretném hagyni, hogy a saját életüket tudják élni. De amikor a gyerek azt kérdezi: ’Tudunk videózni, Ica nagyi?’, én abban a pillanatban ott vagyok, és közben persze játszik, de a lényeg, hogy látom az édes pofiját.”
Bencze Ilonát nem veszi körül nagy társaság, akiket azonban barátainak mondhat, azokkal rendszeres kapcsolatot ápol. Így magányosnak mégsem mondaná magát. „Munkám is van, tennivalóm is, és ha tudjuk, hogy ott a család, a testvérek, a barátok, az ember akkor már soha nincs egyedül. Mindig megpróbálom abból kihozni a legjobbat, ami adódik. És ma már akármire nem mondok igent, de amit vállalok, abban szeretem nagyon jól érezni magam. Úgy múlik az idő, hogy borzasztó kevés van belőle, és azt nem lehet akárhogy eltölteni. Csak jó társaságban, jó körülmények között, jól érdemes.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
