Grétsy Lászlónak, a hazai nyelvművelés egyik legfontosabb alakjának halálhírét az Anyanyelvápolók Szövetségének konferenciáján osztották meg, ahol ő lett volna a díszvendég – írja a Telex. A legendás Álljunk megy egy szóra! néhai szakértőjével egy évvel ezelőtt készített interjút a Meglepetés magazin. Többek között arról is mesélt, hogy túl a kilencvenen milyen aktív életet él. „Pacsirta vagyok, hajnali öt körül ébredek, szinte mindig valamilyen álomból. Belebújok a tornaruhámba, és félig nyitott ablak mellett elvégzem a reggeli gyakorlataimat. Az első néhány többnyire roppant nehezen megy: még a tornaszőnyegre való lefekvés is kemény munka, de aztán lassan bejáratódnak az izmaim. A bő félórás testedzésnek a végén határozottan jól érzem magam, s ez a jó közérzet kihat az egész napomra. Sajnos ez fordítva is igaz. Ha valamilyen okból reggel egyáltalán nincs módom a tagjaim megmozgatására, azt az egész napom megsínyli” – mondta egykor.
Az ország nyelvművelőjének mindennapjai tartalmasan teltek. „Leginkább a friss hírek érdekelnek, a sporthíreket is beleértve. Eközben pedig végiggondolom, mik a tennivalóim aznap, s miket szeretnék még elintézni. Többnyire az önellátáshoz szükséges dolgok elintézésével kezdem: beágyazás, a növényeim gondozása, olykor bevásárlás. A délelőttöm rendszerint nyelvészeti folyóiratok, szakkönyvek olvasásával telik. Szépirodalmi műveket csak ebéd vagy vacsora utáni pihenésül olvasok egy karosszékben ülve. (…) Bár a korom már megengedné, nappal az ágyamra fekve nem szoktam pihenni. Délután a hobbimmal foglalkozom, például játszom egy-két partit a sakkautomatámmal, nyelvi rejtvényeket készítek, vagy valamelyik barátom, rokonom, ismerősöm látogat meg, mindig előre megbeszélt módon és időben. Amelyik nap nincs ilyen társas programom, azon délutánonként cikket írok, illetve egy tervezett könyvem valamelyik fejezetét kezdem el vagy folytatom.”
Grétsy Lászlónak és feleségének – aki már korábban elhunyt – három lánya és egy fia született. „Egyik lányom sem, kivéve fiamat, Zsombort, aki orvos lett ugyan, de nem a betegek gyógyításának, hanem az orvosi nyelv vizsgálatának, művelésének akarta szentelni az életét. Egyetemi hallgató korában is jelentek meg tanulmányai az orvosi nyelvről. Sajnos egy súlyos betegség megtámadta őt, s 42 éves korában elhunyt. A lányaim mind diplomások, egyúttal mind családban él. Andrea Németországban végzett hajótervező mérnökként, Gabriella négy dunántúli település háziorvosa, míg Klaudia közgazdász és könyvvizsgáló lett. A gyermekeim révén tizenkét unokával büszkélkedhetek, s immár három dédunokám is van!”
A nyelvművelő egyedül élt, de nem magányosan. „Most is ott lakom, ahol a gyermekeim felnőttek, majd kirepültek. Kétségtelen, hogy nagy a lakás, de nem is lehetne kisebb, hiszen a könyveim épphogy csak elférnek benne. Az egyedüllét nagyon kellemes számomra. Persze a rokonaimmal, barátaimmal, ismerőseimmel tartom a kapcsolatot – mesélte. – Az életet szépkorúként is nagyon szeretem. Cselekvési, tenni akaró kedvem ma is van, de a lábaim egyre lassabban hordanak. Azt mondják, azt üzenik: Gazdi, mi már inkább megpihennénk. Eredj, de csak ha tudsz!”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
