Maga volt a vidámság, vérbeli komika, a tévé- és rádiókabarék népszerű sztárja. Pedig kislányként még építészmérnöknek készült, később pedig apácának, de végül a színpad jobban vonzotta, mint a zárda. Csala Zsuzsa Újpesten született 1933. július 9-én. Egy szoba-konyhás házban éltek öten, mivel Zsuzsa előtt a szüleinek már született két lánya. 15 éves volt, amikor az apja Amerikába disszidált, ezután a család nyomorgott. 16 évesen a gimnáziumi színjátszócsoport előadásán figyelt fel rá Pártos Géza. Az ő tanácsára jelentkezett a Színművészetire, felvették korengedménnyel, de végül a harmadik évben eltanácsolták. Mindenáron le akarták fogyasztani, de nem sikerült. Ráadásul drámai szerepeket erőltették rá, ám hogy bizonyítsa komikus vénáját, kifigurázta az egyik tanárát, erre kicsapták.
Segít a humor
„Tőlem sokan kérdezik, hogy miért vagyok mosolygós, és egyáltalán, hogy miért vagyok optimista alkat. Igenis, ezt az édesanyám nevelte belém, mert a sok rosszat nem lehetett volna másképpen elviselni, ha az ember nem nézi az élet másik oldalát, a humoros oldalát.”
A Déryné Színház vezetője utánanyúlt, és leszerződtette, ő pedig rövid kitérők után a Vidám Színpad sztárja lett, ahol évtizedeken keresztül nevettette az országot. A Déryné Színházban szeretett bele Kürtös István színészbe, akivel harminc éven át, egészen a férfi haláláig éltek házasságban. Számos díjjal ismerték el, legbecsesebb elismerése mégis egy körte volt, amelyet a hatvanas években kapott. Egy faluban haknizott, és egy idős asszony odaadta neki a gyümölcsöt, mondván, ez az egy termett a fán, óvta, védte, hogy átnyújthassa a művésznőnek. Idősebb korában polgárőrként is dolgozott, szenvedélyesen üldözte a gépkocsitolvajokat, és a Magyar Rendőrnők Szervezete tiszteletbeli tagjává is megválasztották. Élete vége felé sok betegségben szenvedett. „Depressziós vagyok, és már elegem van abból, hogy azt sem tudom, mire és hány gyógyszert kell szednem. Ha színpadon vagyok – ott is csak bottal –, megjátszom magam, hogy jól vagyok, hiszen színésznő vagyok, ez még valamennyire megy!” – mondta egyik utolsó interjújában. 2014. február 22-én hunyt el.
Kiemelt kép: Ványi Ákos/fotocentral.hu
