Kállay Ilona főiskolás volt még, amikor első férjétől megszületett lánya, Zsuzsa, így kisgyerekes anyukaként kellett érvényesülnie a színházi világban. A nála három évvel idősebb Kautzky József korábban házasságban élt, a felesége a szintén színésznő Spányik Éva volt, akitől két fia született: az egyik baba azonban sajnos születése után közvetlenül meghalt – a másik fiú felcseperedett, autószerelő lett. Egyikük sem volt tehát könnyű élethelyzetben, amikor megismerték egymást. Az ötvenes években találkoztak először a József Attila Színházban. Csiky Gergely Buborékok című darabjában kaptak mindketten szerepet, fiatal szerelmeseket játszottak. Kautzky később egy interjúban elmesélte, késve érkezett az olvasópróbára, amikor hátulról megpillantotta a színésznőt, aki egy lenge nyári ruhát viselt aznap. A színésznek különös megérzése támadt: úgy hitte, ez a lány kell neki, annak ellenére, hogy még az arcát sem látta. Kautzky nem volt az a fajta, aki ajtóstul ront a házba, így hosszú hónapokon át nem volt köztük semmi, csupán sokat beszélgettek. Azt persze egyikőjük sem titkolta, hogy nagyon szimpatikusak egymásnak, amiből házasság, végül pedig egy életre szóló szerelem alakult.
Mindig együtt
Később sem lett könnyebb a sorsuk, hat éven át várták, hogy kapjanak egy szolgálati lakást, addig barátaiknál húzták meg magukat. Mégsem csüggedtek, és ezt legfőképpen Kállay Ilona híresen optimista személyiségének köszönhették. Csak az egymás iránt érzett szeretetük számított, semmi több. Kautzky József őszintén csodálta a feleségét, egyszer elmesélte, soha senkitől sem irigyelt semmit, ám neje orgánumát igen. „Nekünk ez a hangszerünk. Éjszakázhattunk, és ő hajnali ötkor jeget ehetett, reggel nyolckor mégis a szokásos, megejtően szép hangján szólalt meg.” Mint minden hosszú ideje együtt lévő párt, őket is gyakran faggatták, mi a titka a kapcsolatuknak. Azt vallották, nincs nagy titok ebben, csupán annyi, hogy kedvesek és gyöngédek egymáshoz, és érdeklődők a másik iránt. Kautzky József azt is mondta, közös érdeklődési kör, azonos értékszemlélet, alkalmazkodóképesség, no meg tolerancia a jól működő kapcsolat alapja. Noha elválaszthatatlanok voltak, és szinte mindenhová együtt jártak, egy idő után arra odafigyeltek, hogy ne egy társulathoz tartozzanak. Ha pedig egyedüllétre vágytak, elvonultak olvasni, hogy aztán könyvet cseréljenek.
A mindennapokban szívet melengető szokásaik voltak. Például mindennapi tevékenységük része volt, hogy a nap végén összebújtak a kétszemélyes karosszékükön, és egy pohár pezsgő kíséretében beszámoltak egymásnak a napjukról. De ha nem volt miről mesélni, csak a szerelmükre koccintottak. Volt egy Svájcban vásárolt csengettyűjük is, a színésznő ezt megszólaltatva jelezte minden este, hogy eljött a poharazás ideje. Erzsébet téri lakásuk utcafronti ablakában is állt egy lámpa. Ha az egyik későn ért haza a színházból, a másik a lámpát felkapcsolva jelezte neki: várja haza
Felemésztette a gyász
Kegyetlenség volt a sorstól, amikor a színésznő 2005 júliusában, 74 évesen egy súlyos betegség következtében elhunyt. Kautzky József 14 évvel élte túl imádott nejét, és nem titkolta, rendkívül megviselte a színésznő elvesztése. Felesége halála után teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, a színházi felkérésekre rendre nemet mondott, interjút is csak nagy ritkán adott. Ilonával közös otthonuk berendezéséhez sem nyúlt, felesége kozmetikumai érintetlenül pihentek az asztalon hosszú éveken át. Amikor 2017-ben, 90. születésnapja alkalmából vendégül látta néhány kollégáját és újságírót, könnyek között mesélte el, hogy annyi évvel felesége elvesztése után is – akkor már 12 éve volt özvegy – álmodik a nejéről. „Nem angyalnak látom őt, hanem arról beszélünk, hogy lemegyek a boltba, vagy sétálni kellene… Ha az embernek ötven éven át valaki társa, az a részévé válik, belé ivódik. Így vagyok én Ilonámmal” – idézte őt a Bors. Kautzky József 2019 februárjában követte imádott feleségét a túlvilágra.
Kiemelt kép: Toroczkay Csaba/fotocentral.hu
