„Hiú vagyok, rájöttem, hogy jobb, ha akkor nevetnek, amikor én akarom. Olyan kellemes, melegítő érzés nevetést fakasztani. Valami visszaárad belém az ő örömükből. Én soha szántszándékkal nem bántok meg senkit, pedig vitriol van a nyelvem alatt. A jót szoktam észrevenni, és jólesik, amikor érzem, hogy megdobban a másik ember szíve.”
„Foglalkozásom életállapot! Ma már nincs bennem semmiféle bizonytalanság, hogy megbizonyosodjam magamról, tíz kemény év kellett! Kudarccal indultam a pályának, csak a negyedik nekifutás után vettek fel a főiskolára. Érettségi után dolgoztam kórházban, adminisztrátorként, tanácsnál… Kísérleteztem pszichológiával is, de nem vettek fel. Nem baj! Az a három év nem ment veszendőbe. Ezen a pályán minden pluszként jön be. Olyan típusú ember vagyok, aki azért él, hogy jól dolgozhasson! Ez hitvallásom.”
„Minden napra van bizonyos energiaalapom, de azzal csínján bánok, hogy ne öregedjek túl korán. Ha ritkán kerülnék színpadra, az még több energiát követelne tőlem. Szerencsétlen az a színész aki túl sokat, vagy túl keveset van színpadon. Én valahol középen foglalok helyet. Éppen annyit játszom, amennyit kell.”
„Szeretem a harcot, amely ezen a pályán az emberre vár. Vég nélküli küzdelem! Épp ezért, mint magánember nagyon szeretném a nyugalmat megtalálni, ami a pályán izgalmait ellensúlyozná. Erre vágytam nagyon, de ez mindeddig nem sikerült. Talán a tökéletesség iránti igényem miatt?”
„Időnként szeretnék egy szürke, hétköznapi ember lenni, egyszerű életet élni, nem ilyen összevisszaságot. Ez egy évben egy percig tart. Ez a fajta élet olyan szabadságot adott nekem, hogy azzá lehettem, amilyen vagyok.”
„Az igazság az, hogy nincsenek álmaim. Öntudatlanul alszom. Engem az ébrenlét izgat, a nappaloktól várom a beteljesülést.”
„Nem félek. Hiszek egy másik életben. Hiszem, hogy minden életem minden hibájából tanulok, hisz ez a cél. Paradicsomban higgyek, vagy a pokolban? Ez sokkal szimpatikusabb. A fájdalomtól félek. A villámoktól félek. A hivatalos papíroktól, a pecsétektől félek. A haláltól nem félek.”
„Én mindig helyre tudok állni, föl tudok kapaszkodni. Volt olyan időszak, hogy négykézláb voltam, és kiütöttek. Kicsit fölálltam a ringbe, az élettel való kis küszködésemben, s akkor még nagyobb pofont kaptam. Akkor megint elájultam. Közben rájöttem, hogy az élet egy nagy kaland. Mindennap jöhet valami új. Küzdelmeimben megbölcsültem egy kicsit.”
Kiemelt kép: Archív
