Csonka Andrást sokan szerepeivel azonosítják, és hajlamosak azt hinni, az élete csupa boldog, gondtalan pillanatból áll. Pedig nem. Másfél éve ismét pszichológushoz kezdett járni. „Annyira magamnak valóvá váltam az évek előrehaladtával, hogy már egyedül szeretek lenni a legjobban, és ez nem jó. Ő is azt mondja, amit korábban a pszichiáter barátom is, hogy ezen változtatni kell. Sokszor van, hogy hívnak valahova, és én azt felelem, hogy jaj, de kár, játszom. Pedig nem játszom, hanem hazudok, mert nincs kedvem elmenni. Egyre nehezebben találom fel magam ilyen helyzetekben. Társaságban gyakran szembesülök a gyengeségeimmel, és azzal, hogy másnak van kapcsolata, másnál ez működik, nálam pedig nem. Azért nem kell megijedni, nem vagyok egy kripli. Én ilyen is vagyok, meg olyan is. Amit élvezek, azt hatalmas energiákkal csinálom, de az is én vagyok, akinek néha nincs kedve szólni senkinek – mondta a Nők Lapjának a színész, aki arról is beszélt, mivel kapcsolatban érez megbánást. – Rettentően sajnálom, de úgy tűnik, nekem már nem lesz gyerekem, mert ahhoz már tényleg öreg vagyok. Pedig jó apa lennék. De ez nem jött össze. És ezzel azt is sajnálom, hogy elvarrok egy szálat, aminek nem lesz folytatása.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
