A nézők 2015. március 15-én láthatták utoljára a képernyőn Acél Annát. Amíg televízióban dolgozott, ismeretlen fogalom volt számára a pihenés. „Máig érzem a hatását, hogy hajnalban, éjszakánként vagy ünnepnapokon dolgoztam. Én akkor tudok igazán teljesíteni, ha kialszom magam. Moziba se jártam, vendégeket sem fogadtam, hogy aludni tudjak. Negyven évig mégsem sikerült kipihennem magam” – mondta a ma 69. születésnapját ünneplő kedvelt bemondónő a tévézés utáni életéről korábban a Story magazinnak. Sokáig valóban el sem lehetett képzelni a rádiót, a televíziót a személye nélkül. Arcára, nevére mai napig sokan emlékeznek. Utánozhatatlan, mély, mégis nőies orgánuma miatt pedig most is a legszebb hangú bemondónőként tartják számon. Elmondása szerint egykori magyar tanára, egy bizonyos Kati néni fertőzte meg a középiskolában a magyar nyelv szeretetével. És mivel a Színművészeti Főiskolára első próbálkozásra nem vették fel, bölcsészkarra viszont igen, végképp eldőlt a sorsa. A nyelvészet, a szép magyar beszéd szívügye, sőt egyenesen a mániájává vált. De munkájának köszönhette első férjét, Pintér Sándor bemondó, műsorvezetőt, akitől később elvált. Később újra párra találta, Szilágyi Andor író, filmrendező, forgatókönyvíró mai napig a társa.
Egy ismerőse tanácsára jelentkezett a Magyar Rádióhoz bemondógyakornoknak. Azonnal felvették, és 1974–1998 között bemondói státuszban dolgozott. És amint a televízió képernyőjén is feltűnt, szinte azonnal a közönség kedvencévé vált. Nőies, konszolidált és komoly volt, ez mind hozzájárult ahhoz, hogy hiteles volt abban, amit csinált. De nem csak a közönség, a kollégák is szerették. 1995-ben őt választották egy titkos szavazáson az év női bemondójának. Pár évvel később, 1999-ben drámai időszak következett a számára, komoly egészségügyi problémákkal küzdött, ám nem mondta, nem mutatta a fájdalmát soha. Sokáig még a szerettei előtt is titkolta betegségét, de szerencsére sikeresen legyőzte a méhnyakrákot, amiről utólag így beszélt Jakupcsek Gabriella női talkshow-jában: „Annyira biztos voltam benne, hogy ez egy lecke, de nem a vég. Erősített a hit, hogy ebből nem lesz baj” – mondta, és végül igaza lett. Az azóta nyugdíjba vonult bemondónő ma is aktív és máig megtalálják a feladatok. Nem is igazán illik rá a nyugdíjas kifejezés sem.
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu
