Molnár Áron Újvidéken született 1987-ben, négyéves volt, amikor a szüleivel és a húgával Magyarországra menekültek. „Az első időben annyi helyen laktunk, nővérszállón, átmeneti helyen, lakótelepen, hogy ki sem csomagoltunk a dobozokból. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hány óvodába jártam, viszont a sok költözésnek az lett az előnye, hogy könnyen ismerkedek ma is” – mesélte korábban a Bestnek a színész, aki családjával együtt végül Veszprémben telepedett le.
„Apu gyógytornász, anyu pszichológus, előbbi Veszprémben helyezkedett el, utóbbi naponta feljárt a Skodánkkal Budapestre, a sok munkának köszönhetően jutottunk egyről a kettőre, nem kellett eladni az aranytollat. Amikor ugyanis elhagytuk Szerbiát, a nagyapámtól kaptunk egy régi, értékes aranytollat, mondván, ha megszorulunk, adjuk el. Ma is megvan. A szüleim soha nem adták fel, engem is erre neveltek, küzdeni, tenni, véghezvinni…” És mindenben támogatták Áron és húgát, Timit. Utóbbi versenyszerűen vízilabdázott, majd antropológus lett. Áron pedig megvalósította gyermekkori álmát. „Mindig színész akartam lenni. Egyszer, úgy 15 évesen előadtuk az iskolában Csipkerózsikát, ezután részt vettünk Észtországban egy színészet kurzuson. Ott dőlt el végleg a sorsom.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
