Hujber Ferit évekkel ezelőtt a legtehetségesebb fiatal színészek között tartották számon. Üstökösként indult be a karriere a húszas évei elején: játszott a Nemzeti Színházban, szerepet kapott a Valami Amerika című sikerfilmben, és több sorozatban is megfordult. Mindemellett három évig a Vígszínház társulati tagja is volt. Ebben az időszakban dolgozhatott együtt Eszenyi Enikővel is, akit a főpróba hét kellős közepén hagyott faképnél. „Sokszor úgy beszélt az emberekkel, mint a kutyával. Üvöltött, mint a sakál. Ezt mindenki tudta már tíz éve is, amikor én otthagytam – egyebek közt emiatt is – a főpróbahéten. (…) Annál a pillanatnál már túl voltam tizenvalahány Unicumon, majd feltettem magamnak a kérdést: akarod ezt? Azt éreztem, megjelent előttem lángbetűkkel, hogy nem. Akkor kisétáltam. Másnap bementem a művészeti titkárságra felmondani, ott megölelgettek, hogy ’úristen, Feri, mit műveltél, ilyet még senki nem tett az Eszenyivel’” – mesélte a magyar színházi életbe frissen visszatért Hujber a 24.hu-nak adott interjúban.
A finoman szólva sem békés elválás óta Feri egyszer felhívta a rendezőt, hogy bocsánatot kérjen, de nem éppen olyan választ kapott, amelyre számított. „Mondta, hogy megbocsát, de nem felejt. Nagyon szeretném, hogy újra színpadra állhassak a keze alatt, hogy rendezzen engem. Örülnék, ha belemenne, hát hívjon fel, lehet, hogy iszonyú nagyot durrantanánk ketten! Én szépen letöröltem magam a térképről szakmailag, Enikőt viszont kezdik újra felfedezni. Meg is fogom nézni a Csodálatos vagy, Júliá!-t, amiben szerepel.”
Ő lenne a mintaapa?
Kevesen gondolnák, de a bohém életű művész mindhárom gyereke születése után otthon maradt három évig, hogy kellőképpen ki tudja venni a részét a bébi körüli teendőkből. „Ezért megérte a celeblét, mert fizettek annyit, hogy ezt megtehessem. Csináltam, amit kell: fürdettem, pelenkáztam, altattam őket. Fontosnak tartottam, hogy megismerjem őket, ne az legyen, hogy majd a gimiben mesélik, alig emlékeznek rám a gyerekkorukból, mert esténként csak egy puszira nézett be hozzájuk az apjuk előadás után.”
Kiemelt képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu
