„Pici bá, mikor akarod megcsinálni, ha most nem?” – így kapta a 75 éves művész az első felkérést a soron következő Aréna-koncertjére. Azt mondja, magától ilyesmi már soha nem jutott volna az eszébe. Utólag örül, hogy 2018 után idén is elvállalta. „Ebben a korban ennél kedvesebbet már úgysem lehet mondani. És végül elindult bennem is egy olyan érzelmi hullám, ami arról szól, hogy akkor én még játszom egy koncertet. És ha ez a mostani sikerül, és túlélem, arra gondoltam, talán még egy másik vágyam is sikerülhet. De ha nem, könnyen meglehet, hogy ez lesz az utolsó” – szögezte le a Retro Rádió Abaházi Presszó című műsorában.
A slágereit százezrek fújják kívülről, ám azt, hogy Presser Gábor milyen ember valójában, milyen a munka vele a háttérben, csak kevesen tudhatják igazán. Ebből kapott most ízelítőt a közönség. „Nekem többet kell próbálnom, mint másoknak, akik egy összeszokott csapattal dolgoznak. Mert van, akiktől nem tágítok évtizedek óta, de mindig van kicsi változás is. Most 35-40-en leszünk a színpadon, nem mindenki egyszerre, és nem mindenki fog zenélni sem… És olyan csökött vagyok, hogy mindent én akarok csinálni, így lett sok meló is. Igazság szerint most tényleg nem akarok vicces fiú lenni, de ha szerencsénk van, a koncert kész lesz a szeptember 29-ei főpróbára. Attól függ, hogyan gondolkozunk dolgokról. Egy biztos, én nem akarom úgy csinálni, hogy jó lesz ez így is. Nem bántok senkit, mindenki olyan igényt támaszt magával és a környezetével szemben, amilyet tud, vagy amilyet akar… Meg ilyenkor szokott az lenni, hogy elkezdik a zenészek mondani: ’Hej, Pici bá, miért nem játsszuk ezt meg azt is?’ És akkor nehéz helyzetben vagyok, mert azokat a dalokat én is végiggondoltam, de aztán nem tudok mit csinálni. Énmögöttem 55 év hordaléka van. Ebből úgyse tudok olyat választani, hogy senkinek ne hiányozzon valami. A szívem megszakad, de nem lehet ötórás koncerteket csinálni. És közben azt is kell nézni, hogy vannak olyan dalok, amiket egyszerűen elvár a közönség. Mert igenis fontos az elvárásoknak megfelelni. Sőt semmi nem olyan fontos, mint az a tizenkétezer ember, aki ott ül, hogy jól érezze magát” – mesélte az LGT együttes legendája.
Nincs megállás
Mindössze tizenhét éves volt, amikor először színpadra állt, akkor még nem túl nagy sikerrel, pár év múlva azonban már ontotta magából a slágereket. Eltelt ötvennyolc év, az elképesztő életpálya alatt kevés pihenőt tartott. Most sincs megállás, mert a koncertet követően, mindössze egyetlen hét szabadság után már egy új színházi bemutatóra, a Pinokkióra készül a Vígszínház zenei rendezőjeként.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
