„A pályán a szülők vannak, a nagymama a kispadon ül, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű” – mondta nemrég Ábrahám Edit, aki jól emlékszik a saját nagymamájára, és arra az időkre is, amikor édesanyja nagyszülői segítségére volt szüksége. „Tényleg más-más volt a szerepük, mint nekem ma. Az egyik nagyanyámat nem ismertem, a másik Sárvár mellett, Köcskön élt. A nyarak egy részét töltöttem nála, pesti gyerekként az maga a volt a csoda. Lovagoltam a disznó hátán, a kertben felhúztuk a hagymát és szalonnával megettük. Minden bió volt akkor még. Máskor nem volt jelen az életünkben, hiszen nem volt telefon, nem volt kocsi, amivel csak leugranánk. Anyukám már máshogy volt nagymama a fiam életében, olyan főszereplő volt, mint én. Egyrészt Peti hét éves koráig együtt éltünk, de később is igen nagy támaszom volt, mert amikor szinkronizáltam, játszottam, vidéken léptem fel ő vigyázott a fiamra. Akivel bukfencezett, és ahogy Peti kimondta, azonnal elkészítette neki a palacsintát meg a császármorzsát. Sokat köszönhetünk neki.”
Edit az ő példájukat maga előtt látva alakította ki a maga nagyi szerepét, és vállalja a véleményét is. „Alapvetően betartom a menyem, Dorina és Peti által hozott szabályokat, mert tudom, szeretetből indulnak ki. Ám megmondom a véleményemet, de elfogadom, ha nem egyezik a fiamékéval. Emlékszem, anyu is mondta ezt így vagy úgy kellene csinálni, de minden tanácsát nem fogadtam meg. A mai generációs véleménykülönbség a nevelési elvek tekintetében bizony más, a mai szülők sokkal több helyről tájékozódhatnak, kérhetnek tanácsot, például az internetről, mint az én generációm, mi egykor csak a családtól. De nálunk ebből soha nincs konfliktus, mert ez mind szeretetből fakad és mert mindent meg lehet beszélni” – mondta Edit, aki egyéb, saját maga által felállított szabályokat is betart. „Bár húsz percre laknak, soha nem toppanok be hozzájuk csak úgy, odaszólok. Máskor ők hívnak, hogy tudok-e segíteni, mert dolguk lenne. Megyek, s nem bánom, ha használnak, mert nem kihasználás, hanem segítség, számítsanak csak rám. Jó érzés, hogy szükség van rám.” Ugyanakkor Edit másképp is meghúzta a határokat. „Nem kell mindig nagymamáskodni, dolgozó nő vagyok, szuper baráti körrel, saját igényekkel, és néha jó csak úgy egyedül lenni.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
