Pásztor Annának két gyermeke van: a 10 éves Benji és a 7 éves Zoé. Többször előfordult, hogy közösen vették nyakukba a világot, vagy éppen szöktek meg vidékre a város zaja elől. Az énekesnő így idővel megfejtette a nyugodt, boldog családi kikapcsolódás titkát. „Általában egy ilyen nyaralásnál el kell engedni, hogy te mit akarsz. Ez iszonyat nehéz, de el kell engedni, mert különben idegesít. Ennek a gyerekről kell szólnia. Mondjuk, ha a vacsoránál nyugiban meg tudsz enni egy salátát egy fröccsel, hálát kell adni az égnek. De nem ez az elsődleges. El kell engedni az egót, ez azért nehéz, mert egy jó helyen annyi mindent csinálhatnál te is” – magyarázta az Anna and the Barbies frontembere a Sáros tócsákban ugrálni című YouTube-műsorban.
Alig akad olyan magyar család, akit ne kötne legalább egy jól sikerült vakáció emléke a Balatonhoz. Pásztor Anna azonban nincs oda a magyar tengerért. „Én nem igazán szeretem a strandokat. Állandó a zaj, minden ragad. Brutálisan drágák a dolgok. Cserébe beleeresztheted magad egy közös DNS-katyvaszba, amit Balatonnak hívnak.” Az énekesnő kalandvágyó természetét ismerve nem olyan meglepő, hogy gyerekei egészen kicsiként Thaiföldet és Indonéziát is megjárták. „Benjike első családi nyaralásunkon rögtön beszedett valami bacit. Infúzión voltunk három napig egy thaiföldi kórházban. Ott az a szokás, ha valaki beteg a családból, akkor benn alszik vele mindenki. A fiam mellettem egy kórházi ágyban, a gyerekeim apukája pedig a földön egy törölközőn. Közben pedig jöttek be a gyíkok meg a különféle állatok. Emlékezetes volt.” De olyan is előfordult, hogy majdnem a reptéri terminál jelentette a végállomást. „Ausztráliába mentünk egyszer, amikor Zoéka folyton hányt, és a második átszállásnál a stewardess nem akart felengedni. Mondván, beteg gyerek nem utazhat. Én már akkor nem aludtam három napja. Előjött belőlem az anyatigris. Látta a légiutas-kísérő, hogy átveszem a botkormányt, ha nem enged fel. Végül felengedett, és elutaztunk.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
