Amikor festek…
teljesen kikapcsolok. Imádom az alkotás minden pillanatát, de sajnos csak ritkán van időm rá.
A legjobb döntést hoztam…
amikor elkezdtem futni, mert rengeteget segít nekem azokat a feszültségeket kiadni magamból, amiket máskor nem tudnék. Egy éve hetente háromszor átlagosan tíz kilométert futok. Amilyen nehezen kezdtem el, annyira nem bírom már nélküle. Tényleg függőséget okoz.
A legrosszabb döntést akkor hoztam…
amikor engedtem a kisfiamnak, hogy abbahagyja az úszást, pedig a hátizomzata fejlesztése miatt szükséges lett volna rá. Éppen ezért újra úszni fog.
Egy négytagú család menedzselése…
elképesztően fárasztó, bonyolult, és sok tervezést igényel. Bármennyire is azt gondolom, hogy ezt lazábban kellene csinálni, mert bemerevít, mégis mindig rájövök, ha előre megszervezem a dolgokat és irányítom a családomat, gördülékenyebben mennek a dolgok. Persze ebben én fáradok el. Például egy közös nyaralás levezénylése hihetetlen munka.
Számomra a külsőségek…
csak bizonyos szinten fontosak, nem elsődlegesek. Fontosabb, ami belül van. Próbálok a belső tulajdonságokra összpontosítani.
Esténként…
összevissza csókolgatom a gyerekeimet, és elmondom nekik, mennyire szeretem őket.
Számomra stresszforrás…
minden utazás. Ha autóval megyünk, izgulok, ne legyen balesetünk, ha repülővel utazunk, nehogy lezuhanjon. Nagy általánosságban mondhatom, egyébként is halálra stresszelem magam, nehogy valakit baj érjen a szeretteim közül.
A férjemmel…
kevés minőségi időt tudunk együtt tölteni kettecskén, csak egymásra figyelve. Remélem, ahogy majd egyre nagyobbak lesznek a gyerekek, ez változni fog. Most az tölti ki a napokat, hogy előre egyeztetünk: ki mit csinál, és sokszor nem is vesszük észre a feladat mögött az embert.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
