Régóta tudni lehet, hogy Pataky Attila hisz a földönkívüliek létezésében. Egy könyvben részletesen beszámolt arról, hogyan találkozott két „plejádbelivel” egy amerikai kávézó teraszán. „A NASA-nál dolgozik egy “ismerősöm” (nevezzük IM-nek). Régen is szerette és ma is nagyon szereti a zenéket, így egy laza kapcsolat megmaradt vele. Az Edda negyvenedik születésnapja előtt nem sokkal Amerikában jártam, felhívtam. Nagyon megörült, és jelezte, hogy ha találkozunk, majd kapok tőle egy különleges ajándékot, aminek az átadása némi szervezést igényel. Egy barátunkon keresztül meg is szervezték a találkozót. Szent meggyőződésem volt, hogy egy csomagot nyomnak majd a kezembe, némi vicces körítéssel. Hát nem így történt – mesélte Pataky a Mi vagyunk a rock – 42 év titkai című könyvben.
Beszámolója aztán így folytatódott: „Egy nagyon exkluzív lakóparkban, egy csendes kis kávézó teraszán találkoztunk, dél felé járt az idő. Az asztaloknál szinte senki nem volt rajtunk kívül. A barátom (IM) már ott várt, s furcsa mód, Orsit és a barátaimat beterelte a szomszédos, szintén exkluzív üzletbe. Én kint maradtam, körülbelül déli tizenkettő lehetett, amikor leültem egy asztalhoz, és a következő pillanatban már be is fordult a sarkon IM, két másik személlyel. Ahogy odaértek, pillanatok alatt leültek a szomszéd asztalhoz. És akkor figyelj, jól hallod, szavak nélkül, tisztán telepatikus úton kezdett hozzám beszélni! Tisztában voltam vele, hogy azért került a NASA-hoz, mert már gyerekkora óta elképesztő telepatikus képességekkel rendelkezett. Attila, tudom, hogy téged nagyon foglalkoztatnak a földönkívüliek, ne ijedj meg, ezek itt ketten PLEJÁDBELIEK!!! Az én ajándékom neked a negyvenedik születésnapotokra, hogy találkozhatsz velük! Odaragadtam az asztalomhoz, magam alatt a székem két oldalát markolva, szó ami szó, nem ilyen ajándékra gondoltam. Nagyon meleg volt, mégis hosszú ujjú inget, és öltöny viseltek, ezen kívül első látásra semmi különöset nem vettem észre rajtuk. De amint belenéztem a szemükbe – ami tökéletesen ellentétben volt átlagos külsejükkel –,tudtam, hogy egy egészen más világból érkeztek. Senki ne higgye, hogy azért mondom mindezt, mert ezt akartam látni, érezni! Hogy én képzeltem el az egészet. Nem, én tényleg megéltem ezt az élményt. Döbbenetes volt. Teljesen normális tudatállapotban, ébren, fényes nappal egy nyilvános helyen életemben először találkoztam földönkívüliekkel!”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
