Lang Györgyi halála után Falusi Mariann nem mondta le a munkáit, kötelességének érezte, hogy a lebeszélt fellépéseit, előadásait megtartsa, még akkor is, ha lelkileg élete talán legnehezebb napjait élte. Minden igyekezete ellenére az egyik színházi előadásában, a Játékszínben a színpadon szakadt ki belőle a fájdalom. „A Menopauza egy nagyon vidám darab, amiben játszom. Négyen játsszuk: Hernádi Jucus, Tóth Enikő, Náray Erika és én – mesélte a Nemek igenje legutóbbi adásában. – Miután Györgyi meghalt, harmadnap Menopauza volt. Bementem, és elénekeltem egy olyan számot, aminek az a vége, hogy élni, élni kell, annak ellenére, hogy mennyi minden jön szembe. Elénekeltem, és aztán pofán böktem a nézőket… – csuklott el a hangja, és nem tudta visszatartani a könnyeit, majd sírástól remegő hangon folytatta: – Bejött Juci, ő is bőgött, pedig ez nem normális dolog, de benne van, és a nézők úgy körülbelül hét-nyolc perces vastapssal tisztelték meg ezt a dolgot” – elevenítette fel a megható történetet.
Mint mondta, eszébe sem jutott, hogy a munkáit más időpontra tolja. „Amikor az apukám meghalt, este bementem, és játszottam. Ez nem megengedhető, hogy ne csináld a dolgodat – mondta határozottan. Az ominózus Menopauza-előadásra visszatérve elmesélte, hogy aznap duplát játszottak a darabból, az elsőn hatódott meg, a másodikon azonban, ahogy ő fogalmazott, teljesen rendben ment minden. – Egyszer neki kell futni, az túlélhetetlen, hogy egyszer kiszaladjon, utána meg csinálod a dolgodat. És nem vagyok rá büszke, hogy ott elsírtam magam – tette hozzá. – Györgyi valószínűleg nagyon röhögött rajtam, amikor ott sírtam, de tényleg. Ő megőrült tőle, hogy én mindig bőgök, ha valami van. És azt mondja, hogy hülye vagyok, fogjam már vissza magam, de hát ez azért nem így megy. De ő ilyen alkat volt. Tudom, hogy elérzékenyült néha, de nem mutatta.”
Kiemelt képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu
