Kilenc éve vannak együtt, ez idő alatt számtalan jó és rossz dolog történt velük – de bárhogy is alakult az életük, a DJ semmin sem változtatna. Hogy van egy csodálatos, egészséges kisfiuk, aki idén szeptemberben lesz hároméves, azért nem lehetnek elég hálásak. „Összeteszem a két kezemet, hogy Olivér van nekünk. Neki köszönhetően azon sem kesergek, hogy négy évvel ezelőtt Adri elvetélt – mesélte Attila lapunknak. – Szó se róla, akkor az egy szörnyű élmény volt, de ma már nem fáj visszaemlékezni. Pláne mert maga az esküvőnk zseniális volt! Floridában, a tengerparton keltünk egybe. Csak mi voltunk, ami ugyan kicsit rosszulesett a családnak, de ha még százszor el kellene vennem a párom, ugyanígy tenném. Miután kimondtuk az igent, leírhatatlanul boldogok voltunk. Pár órával később Adri elkezdett vérezni… Azt tudni kell, hogy az indulás előtti nap tudtuk meg, hogy állapotos, és hogy a hatodik hétben jár. Noha majd’ kiugrottunk a bőrünkből örömünkben, az is kiderült, hogy veszélyeztetett terhes. Viszont álmunkban nem gondoltuk volna, hogy tényleg baj lehet. Hát az lett. Ebbe akár bele is betegedhettünk volna, ehelyett inkább – miután kivártuk a javasolt három hónapot – újra próbálkozni kezdtünk. Adri szinte azonnal teherbe is esett” – mondta már nevetve.
„Igazi szerelemgyerek”
Épp a nászútjukra, a Maldív-szigetekre készültek, amikor megtudták a jó hírt. „Fantasztikus út volt. Fel voltunk dobódva, esténként neveket nézegettünk, így találtunk rá az Olivérre. És nyugodtak voltunk. Nem görcsöltünk rá arra, mi van, ha ismét elmegy a baba… Majd eltelt a kilenc hónap, és megszületett a kisfiunk. Végül császározni kellett Adrit, az orvos azt mondta, hogy túl hosszúra nyúlik a vajúdás, így ideje kivenni a kicsit. De bent voltam, és én vágtam el a köldökzsinórt. A barátaink kint várakoztak a kórház előtt – a járvány miatt sajnos nem jöhettek be –, de még így is tőlük zengett minden. Aztán éjfél felé már mondtam nekik, hogy pihenjenek, majd jelentkezem, ha világra jött a kis Béres. Nemsokra rá így is lett… Ő egy igazi szerelemgyerek, akit az angyalok rajzoltak, de az ördögök neveltek. Hatalmas csibész. Az óvónő mondta, hogy nincs rossz gyerek, csak eleven, és hát Olivér az… – mosolyodott el. – Engem két pillanat alatt az ujja köré csavar, így nem kérdés, hogy kettőnk közül Adri az, aki a szó szoros értelmében neveli őt. Sajnos vagy nem sajnos, én vagyok a jó zsaru, aminek sokszor a feleségem issza meg a levét, mert duplán kell fegyelmeznie. A szidás is rámarad – na, akkor nem lennék a gyerek helyében! Én is szoktam kapni, aki nézi a Párharcot, láthatja is. És igen, vitázunk, mindezt olaszos temperamentummal tesszük, Adri ráadásul rendesen oszt, ettől még imádjuk egymást. A feleségem egy nagyszerű nő, a legfőbb bizalmasom, a legjobb barátom.”
Se vele, se nélküle
„Okkal tettem le Adri mellett a voksomat – folytatta az előadó. – Nem indult könnyen a kapcsolatunk, ezért is szoktam azt mondani, hogy nettó hét és bruttó kilenc éve vagyunk együtt… Megismerkedtünk, beleszerettem, de közben bennem volt, hogy még csajozni akarok, így szétmentünk, majd újra összejöttünk. Aztán meghalt az édesanyám, ami szörnyen megviselt. Macsó DJ-ből egyszer csak egy szánni való kiskutya lettem, a ragaszkodásommal majd’ megfojtottam őt, végül ismét szakítottunk. De ahogy telt az idő, rájöttünk, nem jó egymás nélkül. Szóval nem volt egyszerű az első egy-két évünk. Az azt követőek viszont annál inkább! Ugyan vannak napok, amikor meg tudnánk ölni egymást, és nem mindennap kelek fel úgy, hogy halálosan szerelmes vagyok a feleségembe, de ettől még jó együtt.”
Valamit valamiért
„Hogy Adrival elvállaltuk a Párharcot, abban az is nagy szerepet játszott, hogy szerettem volna, ha az emberek a nevemet, illetve a zenémet végre összekötik az arcommal – mondja nevetve. – Régóta zenélek, hál’ isten, az emberek szeretik is a dalaimat, mégis azt éreztem, hogy kell a szereplés, hogy engem is jobban megismerjenek.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs