Gyermekként jogi pályára készült, kamaszkora körül azonban letett erről az elképzelésről. „Hamar rájöttem, hogy túl nagy az igazságérzetem ehhez a hivatáshoz. Értem, hogy a jog igazságot szolgáltat, de nem minden esetben. Aztán valamikor tizenhat éves korom körül az lett a jelmondatom, hogy mosolyt szeretnék csalni az emberek arcára, ez mindmáig így van. Ez talán a szuperképességem, az esetek túlnyomó többségében képes vagyok olyan közeget teremteni, amiben a másik biztonságban és jól érzi magát. Összességében messze túlszárnyaltam a gyerekkori vágyaim – magyarázta az Arccal a csúcsra című műsorban a tévés. Mariann sokszor elvesztette az önmagába vetett hitét, ám ezekben a helyzetekben általában a megérzései segítettek ki. – Valahogy általában ösztönösen megéreztem, mikor kell váltanom bizonyos helyzetekben. Főleg karrierügyben néha kell nem észszerű döntést hozni, hanem inkább olyat, amit a megérzésünk súg. Zsigeri bátorság kell hozzá, hogy az ember a saját félelmein átlépve merjen hallgatni a megérzéseire” – vélekedett.
Annak ellenére, hogy jelenleg az élete több területén sikeresnek mondhatja magát, a kudarcok sem kerülték el. Ezekben a helyzetekben is hajtotta a belső tűz, ami folyton vitte előre. „Amikor megbuktam egy műsorral, ami vállalhatatlan volt, úgy éreztem, tovább kell mennem. Rettegtem a kudarctól, hogy beégek, hülyeséget mondok, elesem. Ezek mind a kudarctól és a megszégyenüléstől való félelmeimről szóltak, és mi történt? Megszégyenültem és kudarcot vallottam. Mi történik utána? Semmi! Elfelejtik, te pedig feldolgozod, és erősebb leszel tőle.” A műsorvezető hamarosan megjelenő harmadik könyvében is a sikerek és kudarcok kérdéskörét boncolgatja majd. „A tervek szerint még idén megjelenik. Egyiptomban fog majd játszódni a cselekmény, úgyhogy tervben is van egy utazás oda. Remélem, majd vigyáznak rám az égiek, mert nem teljesen veszélytelen szőke nőként Egyiptomban sétálgatni” – tette hozzá nevetve.
Kiemelt kép: RTL/Sajtóklub
