Legizgalmasabb riportom…
az volt, amikor Párizsból tudósíthattam a Notre Dame leégésekor. Hihetetlen, hogy egyik nap még turisták ezrei látogatták, pár órával később pedig az is kétséges volt, sikerül-e az alapjait megmenteni.
Egy élő adás…
számomra kihívás, ahol nincs helye hibáknak. Szerencsére nagyon jó a hangulat a vezérlőben és a stúdióban, így el tudok attól vonatkoztatni, hány ember is nézheti az adást.
Nőként…
különösen örülök, hogy három női műsorvezetője van a Fókusznak, mert bár eltérő személyiségek vagyunk, mindannyian merjük vállalni az érzékenységünket egy-egy témát illetően.
Számomra a festés…
egy új dolog születését jelenti. Sokszor azt sem tudom, mit fogok épp festeni, ösztönből alkotok, és végül összeáll a végeredmény. Mostanság absztrakt mintákat készítek, és minél színesebb, annál jobban tetszik.
A szívem…
lassan három éve foglalt. A párom büszke rám, ő az, aki folyamatosan bátorít és segít.
Legfurább szokásom…
az, hogy ha visszatérek egy étterembe, akkor is ugyanazt az ételt rendelem, amit korábban már kóstoltam ott. Ha ételről van szó, nem változtatok a jól bevált ízeken. Ez így van külföldön is. Ezen a barátaim is jót szoktak derülni, hiszen már előre tudják, mit fogok rendelni.
A legvállalhatatlanabb fényképeimből…
egy egész mappányi van. A Covid első hulláma alatt együtt laktam az egyik legjobb barátommal, aki egyébként is szeret vicces, de valójában előnytelen fotókat készíteni.
Kedvenc helyeim a világban…
ahol a szeretteimmel lehetek: a nagyszüleim nappalijában, a vidéki házunk kertjében, a nagypapám diófája alatt.
Egyszer szívesen kipróbálnám…
milyen lenne körbeutazni a világot, és mindenhol élni egy picit.
Kiemelt kép: Archív
