A hatvanas években még parodistaként ismerték Gálvölgyi Jánost. A huszonéves fiatalember gyakran szerepelt későbbi apósa, Rodolfo műsorában. „Nősülés előtt álltam, szükségem volt pénzre. Rodolfo vitt magával a haknikra. A Citadellában is szerepeltünk, de a közönség nem vette a poénjaimat. Kiderült, hogy olaszokkal és németekkel volt tele az étterem. A turisták pedig nem beszélték a magyar nyelvet, és nem ismerték azokat a magyar színészeket, akiket utánoztam. Elkeseredettségemben Rodolfóhoz fordultam, aki azzal biztatott, hogy ne törődjek vele, csináljam végig a műsort, csak a bankók lebegjenek a szemem előtt” – mesélte a színművész.
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
