Ábel Anita 17 éves volt, amikor egyik pillanatról a másikra elveszítette imádott édesapját. A tévés-színésznő most a Szavakon túl című műsorában vallott élete legnehezebb időszakáról. „Ott álltunk hárman, és nem volt velünk apu. Én még bementem hozzá a kórházba, a bátyám már nem. Nekem muszáj volt, mert volt bennem egy lelkiismeret-furdalás, ugyanis a szüleim elutaztak egy hétfői napon, és mi egy kicsit összekülönböztünk apával. Nem engedett el egy buliba, ez volt az ok, és nagyon mérges voltam, hogy miért nem enged. Szerdán, amikor visszajött anyukám, mondta, hogy apát bevitték a kórházba, és azt mondtam, hogy nekem látnom kell őt, nem lehet, hogy nem megyek be hozzá. Meg akartam neki mondani, hogy ne haragudjon, de nem tudom, mit hallott belőle, mert ő akkor már lélegeztetőgépen volt. Élesen él bennem, hogy mentem az intenzív osztályon, és olyan hosszúnak tűnt a folyosó, hogy azt éreztem, órák óta megyek. Szóval nem tudom, mit hallott és mit nem, de szeretném azt hinni, hogy hallott, és látni akartam még őt. A bátyám nagyon más személyiség, ő nem ment be hozzá. Azt mondta, hogy szeretne rá úgy emlékezni, ahogyan elváltunk, és ez is egy érthető dolog, hiszen mindenki máshogy éli meg az elvesztést.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
