Kútvölgyi Erzsébet, a Vígszínház színművésze volt a vendége a Klubrádió Ötös című műsorának a minap, és természetesen többek között a teátrumból botrányos körülmények között távozó egykori igazgató, Eszenyi Enikő is szóba került. Mint mondta, Eszenyire gyakorlatilag mindenki nagyon odafigyelt, miket fog mondani, mit fog rendezni, hogy fog működni. „És akkor kiderült, hogy nem úgy megy minden, ahogy ő szeretné. Egyszer egy Hamlet-előadáson, ahol én a sírásót játszottam – fél tíz után hat perccel kerültem színre, de már fél hétkor bent kellett legyek, tehát volt háromórás üres járatom –, bejött az öltözőmbe, és elkezdtünk beszélgetni. És mondtam, hogy ’nagy baj, hogy senki nem meri megmondani, hogy bújj vissza Magduskába – Magduskának hívják az édesanyját –, nem meri senki megmondani. Az is nagy baj, hogy úgy működsz, hogy azt szeretnéd, mindenki szeressen. Ez nem megy magától. Úgy megy, hogy nem akarod, de úgy működsz, hogy szeretnek. Úgy nem megy, hogy: szeressetek!’ Nagyon őszinte, nagyon jó beszélgetés volt. A végén egymásra borulva sírtunk, mert ott aztán minden elhangzott, amit nem szégyelltünk egymás előtt – idézte fel Kútvölgyi Erzsébet. – Nekem az Encivel megvolt egy olyan találkozásom, hogy nem tudok beszállni abba a csapatba, akik csak negligálják. Nem tudok. Amikor ennek híre ment (a köztük lezajlott beszélgetésnek – a szerk.), akkor jöttek kollégák, hogy: ’Állj ki értem, meg értem, meg értem is.’ Gyerekek, ott van, oda kell menni hozzá, erre vágyik. Hogy tanácsot kérjenek tőle, hát bízzanak benne! Nem tudom, mi a túróért történt így. Kurva jó színésznő, remekül rendezett, és mondom, nekem nem volt vele bajom.”
Kútvölgyi Erzsébet úgy látja, egy színházigazgató sem tud akkorát bakizni egy félresikerült előadással, rossz szereposztással, hogy azt az igazgatói széke bánná. A színésznő szerint „humanitárius bakikkal lehet veszíteni.” „Ha nem humánusan, nem emberként kezelnek, az nagyon nagy baj – mondta. – Bár az Enci is köztünk volt, de az Enci akkor is, amikor még színésznő volt, akkor is kiemelten kérte a figyelmet. És ez sokakat bántott. Miközben ő sztár volt! A Vígszínház Bajor Gizije volt! Ő ezzel gyakran élt, és akkor nem is mondtam, hogy visszaélt, hanem élt. Ha arról volt szó, hogy szemüvegeset kell játszani, akkor a kellék minimum huszonöt szemüveget mutatott neki, hogy válasszon. És ezzel ő élt. De ez még nem olyan nagy emberi hiba.”
Kiemelt képek: Nagy Zoltán, Olajos Piroska/fotocentral.hu
