A vidéki életet…
nagyon élvezem. El sem tudom képzelni, hogy nagyvárosban éljek. Világéletemben vidéken laktam, nekem fontos, hogy az emberek itt figyelnek egymásra.
Legrégebbi szokásom…
az, hogy mindennap teázom. Ez már így van legalább hatvan éve, és megvan a napirendje. Fekete teával kezdek, majd zöld teával folytatom, ebéd után szintén fekete teát iszom, délután rooibost. Szeretem a tea aromáját, és még nyáron is forrón fogyasztom.
A napjaim része…
a gyaloglás, ami a testemnek, a lelkemnek legjobban eső tevékenység. Minimum öt kilométert mindennap gyalogolok, ennek meg kell lennie.
Nem mondanék nemet…
egy álomutazásra. Nagyon vágyom Hawaii szigetére, de félek, hogy ez a vágyam már nem valósul meg.
Dolgozom…
így, a hetvenes szám árnyékában is. Naponta csinálok valamit, ami nem pihenés, nem szórakozás, hanem munka.
Egy nő…
minden helyzetben maradjon nő, akkor is, ha elmúlt hatvan-, hetven- vagy akár nyolcvanéves. Egy csinos ruha, egy leheletnyi festék és egy kis mosoly nagyon sokat számít.
Egyedül élni…
egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy sokan azt kívülről képzelik. A férfiakkal kerek a világ, de kifejezetten jó egyedül élni.
A lányaimmal…
lett kerek az életem. Nem tudom elképzelni, hogy ne legyenek gyerekeim. Rengeteg örömmel, néha könnyekkel jár, de a világ legcsodálatosabb dolga az anyaság.
Nyugdíjasnak lenni…
én nagyon szeretek. Hihetetlenül aktívan élek, szabad vagyok. Számomra a nyugdíjasság a szabadságot jelenti.
Hibáztam…
nem is egyszer az életemben. Többnyire tanultam belőlük, de előfordult olyan is, hogy nem volt elég a lecke.
Kiemelt kép: Bognár Bogi
