Látszólag minden kerek volt mostanában Tóth Andi körül. A Lejtő című albumának sikere után végre beindult a szekere. Egy éve rátalált a szerelem Marics Peti személyében, akivel pár hete összeköltöztek, és egy kiskutyájuk is lett. Mindeközben a hosszú évek kitartása is célba ért, és megkapta álmai munkáját: a TV2 beültette őt a Sztárban Sztár zsűriszékébe, ráadásul a szerelmével együtt. A vasárnap esti, főműsoridős szereplése pedig minden bizonnyal nemcsak szakmai, hanem komoly anyagi előrelépést is jelent számára. Lényegében Andi minden álma valóra vált, legalábbis az, amiről a Story magazinnak valaha is mesélt. Noha visszagondolva, az utóbbi években soha sem tűnt igazán jókedvűnek és boldognak, amikor találkoztunk vele. Talán ezért sem annyira meglepő számunkra a mai videója, amiben azt fejtegeti, mennyi fájdalom, csalódás és nemmegértés vezetett odáig, hogy szakítson élete első számú szerelmével: az énekléssel. Lapunknak már korábban is fejtegette, úgy érzi, valójában nem huszonéves, sokkal inkább egy ötvenéves lélek rejtőzik benne, aki csakis nyugalomra vágyik, és arra, hogy alkothasson. Sztárbarátokból, felszínes kapcsolatokból és a külsőségekkel foglalkozó világból köszöni, de nem kér, ott fekete báránynak érzi magát. „Nagyon sajnáltam, hogy semmi nem szólt a zenéről. Bennem csak az tartotta a lelket, hogy ez legyen a középpontban. Minél inkább a háttérbe szorult, annál jobban felemésztett ez az egész sz***r. Aztán jött egy nagyon mély pontom, és talán azóta sem jöttem ki belőle. Volt egy kattom, amikor elfogadtam, hogy ide nem leszek elég jó. Túl sok és túl kevés vagyok ide. Onnantól kezdve feladtam, hogy elérjek bármit is, hogy beilleszkedjek, hogy elérjek a zenémmel bárkit vagy bármit. Ez nekem nagyon rossz volt, mert ennek a szöges ellentétét akartam elérni” – taglalta az Instagram-oldalára feltöltött fél órás videójában.
És hiába a pozitív fordulatok, úgy érzi, őt valójában senki sem érti meg. Se a dalszövegeit, se a fájdalmát, se azt, hogy bár sikeres albumot írt, a dalaiban a hangterjedelme csekély százalékát se kellett használnia. Azt mondja, talán csak az a két barátja tudja, mi bántja, akik évek óta mindenben mellette állnak: Isti, a menedzsere és Ada barátnője. Miattuk és persze a saját egészsége miatt is döntött úgy, hogy nem csúszhat lejjebb. „Úgy voltam vele, hogy inkább pusztulok bele a húszas éveimbe, mint hogy leéljek egy életet zene nélkül. Aztán év végén átgondoltam a dolgokat, és úgy voltam vele, hogy azért még fiatal vagyok. Akkor az volt bennem, hogy igazából én még soha nem voltam boldog. Soha. Mindig csak menekültem, mindig nagyon nagy gőzerővel próbáltam boldog lenni” – mondta, és ekkor jutott el a döntésig, hogy feladja az éneklést. Inkább ruhamárkát dob piacra, és kipróbálja magát a menedzserkedésben, hátha ez új irányt az életének, és megtapasztalja végre, milyen boldognak lenni.
Kiemelt kép: Shumy Csaba/fotocentral.hu
