Napi friss

Az alkimista világhírű íróját a szülei többször is elmegyógyintézetbe záratták

Paulo Coelho, a brazil spirituális guru élete legalább olyan izgalmas, mint a művei.

Húszéves kora előtt többször is bolondok házába került a szülei miatt, akik képtelenek voltak megérteni, miért olvas egyfolytában ez a kamasz, miért nem barátkozik a többi gyerekkel, ráadásul olyan őrültséget vesz a fejébe, hogy író meg művész lesz! „Pszichotikus viselkedés, ez volt a diagnózis. Mára megbocsátottam nekik, hiszen szeretetből tették, aggódtak értem. De az ilyen szeretet néha nagyon romboló tud lenni” – mondja ifjúkoráról Az alkimista és még vagy háromtucatnyi könyv körülrajongott írója.

Christina Oiticica a negyedik felesége (Fotó: Profimedia)

Huszonévesen világjáró hippiként fordult az ezotéria, a miszticizmus, a természetfölötti jelenségek világa felé. Akkoriban igencsak sűrű volt a szerelmi élete, és háromszor is megnősült, mire harmincon túl találkozott az igazival: Christina Oiticicával, aki már 42 esztendeje a felesége. A brazil asszony képzőművész, és igazán különleges festményeket készít: kilenc hónapra – amíg egy terhesség tart – a földbe temeti alkotásait, hogy a természet munkáját is bevonja a mű létrehozásába. A házastársi hűségre a pár nem sokat ad, annál sokkal fontosabb számukra: őszinték legyenek egymáshoz, és boldognak lássák a másikat. Mindkettőjüknek volt viszonya másokkal is, de mint Coelho mondja, végül mindig visszataláltak egymáshoz, kötelékük egy életre szól. „A feleségem a múzsám, az életem napsugara. Több mint negyven évet leéltünk együtt, ezt nem sokan mondhatják el magukról” – büszkélkedik. Ahogy az sem mindennapos, hogy valakit a könyvei világszerte körülrajongott spirituális guruvá és nem mellesleg dúsgazdaggá tegyenek. Coelhónak soha nem született gyereke, amit sem ő, sem a felesége nem bán, azt mondják, nekik a műveik a gyermekeik. A házaspár hosszú évek óta Svájcban, Genfben él, bár a mai napig van otthonuk Rio de Janeiróban is.

Fehér toll a jel

Coelho mélyen hisz az égi jelekben, ezért addig soha nem áll neki egy új könyv megírásának, amíg nem talál egy fehér madártollat. A különös tradíció még az első műve, A zarándoklat megírása előtti időkre nyúlik vissza. „Írni akartam, de nem voltam biztos magamban, ezért azt mondtam: ha találok ma egy fehér tollat, az lesz a jel, hogy meg kell írnom a könyvet. Ha nem, akkor más van a sorsomban.” Szerencsére az útjába akadt az a madártoll…

Kiemelt kép: Getty Images

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story téli különszáma!

A Story Horoszkóp különszáma kapható az újságárusoknál!

Kövess minket az Instagramon is!