„Jövőre ötvenéves leszek, vajon mindent megtettem, amit szerettem volna? – teszi fel egyre gyakrabban magának a kérdést. Életünk feléhez közeledve, szinte mindannyian megfogalmazunk ilyen és ehhez hasonló kérdéseket. A szakemberek erre mondják, életközepi válságban szenvedünk, ami 35 és 50 éves kor között mindenkit elér, így teljesen természetes folyamat. Bea hozzáteszi, sokak szemében talán barokkos túlzásnak tűnhetnek a „problémái”, főleg, hogy élete talán legsikeresebb periódusát éli, ő azonban nem eltussolni, sokkal inkább jól megélni és a helyén kezelni szeretné ezt a krízist. – Szerintem sok mindenről lecsúszom a korom miatt. Nem nagy dolgokra gondolok, de úgy érzem, fiatalon vakmerőbbek vagyunk. Igaz, bungee jumpingolni akkor sem volt elég bátorságom, amit bánok is ma már, de például az autóvezetésben zavar, hogy az évek múlásával egyre inkább belassulok. És ha lépcsőzök, mindig az jut eszembe, ha most leesem, már bokám, gerincem töröm. Mintha az egészségemet is jobban félteném, mint valaha. Ha nem őszülnék annyira, ami számomra egyértelműen az öregség jele, talán nem is jutna mindez az eszembe. De ha tükörbe nézek, nap mint nap látom az egyre szaporodó ráncaimat. Azért jó érzés, hogy vannak még terveim: például egy ötödik, interaktív szakácskönyv, amihez már elkezdtem gondolkodni a recepteken és egy saját főzőműsor is” – sorolja.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
