Tavaly, nem sokkal az iskolakezdés előtt rakta dobozokba a család az ingóságait, hogy jó néhány év nürnbergi lét után visszazökkenjenek a budapesti kerékvágásba. „A mostani lakás szinte a német albérletünk mása, így szerencsére minden bútorunknak találtunk helyet. Bár általában úgy vásárolunk, hogy az se fájjon, ha meg kell valamitől válni, ezúttal mégis örültünk, hogy mindössze az előszobába kell szekrényt választanunk” – mutat körbe új albérletükben Ada, aki a Story Sztárotthon különszámában mesélt családja lakhelyéről.
A család számára azonnal a nappali lett a kedvenc helyiség, itt töltik a legtöbb időt. „Szeretünk együtt lenni, ezért nem a hálószobák, hanem a közösségi terek mérete volt nálunk a fő szempont. A fiúk ugyan néha igénylik az elvonulást, a kislányunk, Freya azonban még velünk alszik, és neki a nappali is tökéletes játszószoba. Ugyanitt található egy nagy faláda is, ebben az én holmijaim kaptak helyet, ha esetleg online edzést tartanék. Szerencsére az új lakásban ehhez is van bőven elegendő tér. Az asztalt amúgy szinte sosem használjuk egyszerre, a székek így szabadon vándorolnak, kinek hol van éppen szüksége rá. A lényeg, hogy a kanapén akár öten is elférünk egyszerre” – vezet körbe a lakás központi részén Ada.
Ismerik a külföldi tendenciákat, Adáék fizetettek már albérletet euróban. Amikor legutóbb Budapesten kellett megtalálniuk – immár sokadjára – a legújabb tökéletes otthont, meglehetősen könnyedén vettek minden eléjük gördülő akadályt. „Németországban mindez fél évünkbe telt legutóbb. Ott ugyanis egy hasonló paraméterekkel rendelkező lakást, mint amit jelenleg bérlünk, nem adnak ki öt főnek, csak maximum háromnak. Ráadásul nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelni: az erkölcsi bizonyítvány, munkavállalói igazolás és bankszámlakivonat mellett még számos kérdőívet is kitöltetnek az emberrel. Aztán amikor eljutunk oda, hogy személyesen is megnézzünk valamit, ami a képek alapján jónak látszik, akkor jó, ha húsz főbérlőből ötnek szimpatikusnak tűnünk. Itthon ennél jóval könnyebb dolgunk volt” – meséli Ada.
Legyen szó munkáról vagy lakóhelyről, Ada mindig mindenhez rugalmasan és gyorsan alkalmazkodik. Életében először 12 évesen élt albérletben: akkor Angliában, és oda még a szüleivel együtt költözött. „Volt időm megtanulni, hogyan kell boldogulni a bérelt lakásokban, és egyáltalán, milyen szempontok alapján érdemes válogatni – mondja. – Nekünk például fontos a nagy tér, és amióta a fiaim betöltötték a 15. életévüket, a külön háló már nekik is jár. Nem igénylem azonban, hogy a falra felfúrjam az összes képünket, hiszen egy albérletet mindig ugyanolyan állapotban illik visszaadni, ahogy azt kivette az ember. Az igényeink átlagosak, már amennyire egy nagycsalád annak számít: nekünk a 130 négyzetméter a három apró hálószoba és egy amerikai konyhás, tágas, fényes nappali vált be, ezt szeretjük, és egyébként is csak néhány évre tervezünk. Leginkább azért, mert van saját lakásunk, csak átalakításokra lesz szükség ahhoz, hogy ott elférjünk.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/Story Sztárotthon különszám
