Boros Bernadett, közismertebb nevén Betty Love, az egykori Soho Party énekesnője nemrég elárulta, bár csodálatos korszak volt számára a csapat szárnyalása a kilencvenes évek derekán, ugyanakkor a rengeteg fellépésnek és az ismertségnek voltak árnyoldalai is. „Utólag jöttem rá, hogy ez nem volt annyira könnyű – mesélte A dal a miénk podcastsorozat legújabb részében, amely a Magyar Kultúra Podcastok csatornán érhető el. – Amikor belekerülsz, mész és csinálod, ott a rengeteg fellépés, ha nem fellépek, akkor éppen interjút adok valamelyik újságnak vagy tévének. Ez egy olyan pörgés, amiből nehéz is kiszállni, de azt vettem észre, hogy egy idő után falat építettem magam köré. Bizonyos szempontból lezártam, mert úgy hittem, utólag így gondolom, hogy ezzel a sebezhetőségemet tudom védeni. Persze nem, utána jó sok idő volt azt a falat lebontani, a kétezres évek elején kezdtem el ezzel dolgozni. Ez egy védelmi burok volt. Amit láthatott a közönség, az egy részem volt.”
A Soho Party – amelynek tagja volt még Náksi Attila és Dömötör Sándor Döme – népszerűségük csúcsán döntött úgy, hogy abbahagyja. Ekkor készült el Az éjjel soha nem érhet véget című dal, ami első virágzását a megjelenésekor élte, 2016-ban azonban újabb erőre kapott. Ekkor csendült fel először a magyar labdarúgó válogatott mérkőzésein, a lelátón, majd az Európa-bajnokság idején az utcákon is. Végül a csapat szurkolói himnusza lett. „Amikor kijutott a csapat az Európa-bajnokságra, már mindenki ezt a dalt énekelte. Gyakorlatilag a boldogság és az összetartozás dalaként énekelték, és tényleg, álltak az emberek a körúton és a villamos tetején, X és Y életükben nem látták egymást, lehet, hogy tényleg tök más gondolkodású emberek, egymással ölelkezve üvöltötték az Éjjelt”– emlékezett vissza Náksi Attila a beszélgetés során. Betty Love először a Deák téren hallotta élőben énekelni a tömeget, és elárulta: azóta nagyon szereti a focit.
Kiemelt képek: Archív
