Soha nem gondoltam volna…
hogy rendezni fogok. Sőt! Többször mondtam a kollégáimnak, ha egyszer erre vetemednék, üssenek agyon. Végül senki nem tette meg, és a rendezést is nagyon élveztem.
Amikor sötét felhők voltak felettem…
akkor is tudtam, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.
Fiús anyaként…
nagyon boldog vagyok. Mindig úgy éreztem, a fiúkkal jobban megtalálom a hangot, a fiús anyaság jobban passzol a személyiségemhez.
Ötvenes színésznőként…
sokkal érettebben játszom a színpadon. Az élettapasztalatok alakítják a színpadi játékot, ezt én is észreveszem magamon. Úgy érzem, nekem a kor a barátom, és nem az ellenségem. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok most, mint fiatal koromban, amikor inkább űzött vadra hasonlítottam.
Legkedvesebb partnerem…
Koncz Gábor, akivel húsz éve dolgozom együtt. Ő nemcsak egy kolléga, hanem tanítómester is számomra.
Máig eszembe jut…
az a színpadi bakim, mikor a Rómeó és Júlia-előadás alatt a póthajam felakadt egy szögre. Hatalmas nevetés lett a történet vége.
Egy boldog nő…
elfogadja, és szereti saját magát.
Remélem, mire hetvenéves leszek…
mind a két fiam elégedett, boldog életet fog élni.
Nem érzem komfortosan magam…
a válogatásokon, ezért nem járok ilyenekre. Nem tudja bevenni a gyomrom, ha egy irodában versenyeztetnek másokkal. Ezt megalázónak érzem, ezért inkább kihagyom a castingokat.
A mosoly…
a legőszintébb és legegyszerűbb út az emberi kapcsolatban a másikhoz. Én igyekszem mindennap nevetni.
Kiemelt kép: Meglepetés Archívum/fotocentral.hu
