Akkor kezdte el átalakítani a fővároshoz közeli családi házat, amikor édesapja elment, és úgy döntött: elveti a tervet, hogy a fővárosba költözzön. Nem akarta ugyanis egyedül hagyni az édesanyját. Azóta a házat már többször átalakította a család igényeinek megfelelően. „Szeretem, ha az otthonomban rend van. Elég nagy a zűrzavar kint a világban, ha hazajövök, akkor itthon ne káosz fogadjon. Ezt próbálom átadni a gyerekeimnek is. A fiamnál néha be kell vetni az apai szigort, mert szerinte az is jó megoldás, ha egy ágytakaróval letakarja a rendetlenséget – meséli nevetve a színész. – Egy házat a lakói tesznek otthonná, az, hogy élet van benne. Számomra az is nagyon fontos volt, hogy valahogy megjelenjenek a hagyományok: a tárgyak, a sok fafelület. A kultúránknak része az a paraszti építkezési stílus, aminek megvannak az íratlan szabályai, amiket használnunk kellene, továbbvinni, megőrizni belőle valamit. Bármennyire is trendi most egy mediterrán lakópark, számomra az valahogy idegen lenne, nem érezném jól magam benne.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
