A 22 éves főiskolás színész és a fővárosba frissen felkerült, Imrénél egy évvel fiatalabb bájos naiva az Ifjúsági Színházban találkozott 1948-ban. Valamivel több mint egy év múlva összeházasodtak, és a gyermekekre sem kellett sokat várni. Sinkovits egy interjúban így vallott a házasságról: „Sokan talán akkor tévednek, amikor azt hiszik, a szerelem a biztosítéka a jó házasságnak. Pedig nem minden szerelemnek kell házassággal végződnie. A házasság életszövetség, több mint szerelem. A házasságba a szerelem boldogságát, örömét kell vinni, nem pedig együtt szenvedni.” Több mint fél évszázadon át éltek nagy szeretetben, pedig a megpróbáltatások nem kerülték el őket. 1956. október 23-án Sinkovits a Petőfi-szobornál, majd a Parlament előtt is elszavalta a Nemzeti dalt, és mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, elbocsátották a Nemzeti Színháztól. Megfigyelték, zaklatták, vallatták, de népszerűsége miatt nem merték börtönbe zárni. Szerepeket ugyan kapott, de keveset, abból pedig nem tudtak megélni, ezért játékfröccsöntőként dolgozott szó szerint fillérekért.
Felesége ezt mesélte erről az időszakról: „Nehéz anyagi helyzetben voltunk. Gyakran kellett a szomszédoktól öt-tíz forintokat kölcsönkérni, hogy tejet, kenyeret vehessünk a gyerekeknek. Egy év alatt négy alkalommal akartak kilakoltatni, mert többszöri felszólítás után sem tudtunk lakbért fizetni… A színházba is leginkább gyalog jártunk. Imre különmunkát vállalt, éjszakára pedig hazahozta a kézi munkát. Fél fillért adtak egy műanyag játék lesorjázásáért, tehát kettő darabért kaptunk egy fillért…”– nyilatkozta egykor Gombos Katalin, akit férjével csak még jobban összekovácsolt a nehéz sors. Később már újra sokat foglalkoztatott színészekként soha nem állt közéjük féltékenység, csillogás, a Sinkovitsért rajongó nők, csak a halál. A színésznő 11 évvel szeretett férje után, épp egy évtizede, 2012-ben hunyta le örökre a szemét.
Kiemelt kép: Gordon Eszter/fotocentral.hu; Archív
