A legtöbb ember emlékeimben már családanyaként él Pécsi Ildikó, de fiatalon még falta a fiúkat. A napokban jelent meg az Úgy ahogy volt című kötet, amiben életének több titka kerül napvilágra. A színésznő főiskolás korában, ahogy ő fogalmazott, még „szélhámoskodott” a férfiakkal. „Hétköznaponként szigorúan a főiskolára koncentráltam, de hétvégenként válogathattam, hogy kivel és hova megyek el szórakozni. Egy átlagos szombat estén így nézett ki a kínálat: harmadéves, rendező szakos főiskolai hallgató házibulija, végzős orvostanhallgatók bálja, másik orvostanhallgató privát partija, ahova a tiszteletemre már végzett, ifjabb orvosokat is meghívtak. És ez így ment minden áldott hétvégén. Hétről hétre szerelmes tudtam lenni. Természetesen mindig másba, akiről elhittem, hogy ő lesz az igazi. Egészen addig, ameddig nem jött egy másik ’igazi’. Akkoriban már sem az öltözködésem, sem a viselkedésem nem volt vidéki kislányos. Pest az Pest, itt más divat uralkodott. Egy alkalommal a főiskoláról éppen a Puskin moziba tartottunk a többiekkel. Rajtam piros pöttyös miniszoknya, amikor egy férfi hátulról rám csap. Azzal a lendülettel visszakézből egy hatalmas pofont adtam neki. Amikor megszólalt, hogy ezt miért kapta, hiszen semmi különöset nem csinált, balról is kapott egy bitangosat. A főiskolára visszatérve, a mesterségórán a többiek elmesélték a történetet Szinetár tanár úrnak, mondván, milyen verekedős a Pécsi, és hogy lekevert két hatalmas pofont egy vadidegennek. Szinetár Miklós megkérdezte tőlem, hogy valóban megvertem-e valakit az utcán, mire én büszkén feleltem: ’Igen, az én fenekemet csak az foghatja meg, akinek megengedem.’ Erre elkezdett nevetni. Meggyőződésem, hogy ekkor lett igazán szoros a kettőnk barátsága. Szinetár szereti, ha egy színésznek van temperamentuma” – olvasható a kötetben.
Kiemelt kép: Archív; Olajos Piroska/fotocentral.hu
