A sportnak köszönheti, hogy maga mögött tudhatja derékfájdalmait. Személyi edzővel kezdte, aztán belátta, a napirendje annyira hektikus, hogy nem tud mindig időben ott lenni. „Ezért nem járok focizni sem, nem tudok ott lenni, mondjuk, minden szerdán hatra. Marad a konditerem és a futás saját időbeosztás szerint. Legalább heti háromszor megyek edzeni, majd szaunázni. Szeretem, mert nem kell beszélnem, magamban vagyok, közben nagyon élénk szellemi állapotba kerülök, jönnek a gondolatok, jobbnál jobb ötletek is. Nem vagyok az a depressziós alkat, de ha rossz a kedvem, csak mert pocsék az idő, edzés után még az is jobb lesz.”
Tilla nem tagadja, a sok lelki előny mellett egészségügyi „hozadéka” is van a sportnak. „Én is szenvedtem a lumbágóval, a sok hátfájással, ahogyan apám is. Nem tudom, örökölt dolog-e, vagy én annak ’köszönhetem’, hogy gyakran napi hat-nyolc órát kell állni a stúdióban a próbák, a felvételek, az élő show-k miatt, ami rendkívül megterheli a gerincet. Mindenesetre amióta edzek, nincsenek hátproblémáim, jó az erőnlétem.”
Kiemelt kép: Gálos Mihály Samu/fotocentral.hu
