„Nem volt könnyű színészgyereknek lenni, nem szerettem a rivaldafényt, és azt, hogy a mamát sokszor megszólították az utcán. Olyannyira nem, hogy amikor elkísértem a Vörös grófnő utószinkronjára, és megkértek, hogy utószinkronizáljak egy kislányt, ellenálltam. Pedig csak egy szót kellett volna mondanom, azt, hogy igen. Mama szerencsére nem erőltette. A pici lány azóta szintén színésznő lett, és a Nőkből is megárt a sok darabban épp anya-lányát játszik a mamájával – mondja Lili. – Ünnepelt, elismert színésznő volt, dívaként tekintettek rá, de otthon nem volt díva. Az én mamám volt, aki nyáron mezítláb, hosszú szoknyában, kendővel a fején játszott velem. Ha sminkben jött haza, mindig mondtam neki, milyen csúnya, és mossa le, mert nekem smink nélkül volt a leggyönyörűbb. Tőlem is mindig kérték a gyerekeim. Belegondolok, vajon nekik milyen, hogy a nagymamájuk és az anyukájuk is színésznő?”
Kiemelt kép: Smagpictures
