Huszti Pétert örömmel tölti el, ha az utcán leszólítják rajongói, akik épp akkor látták egyik-másik filmjét. A színész jó ideje visszavonult, nemrég pedig elárulta, miért nem élvezhetjük többé a játékát „Eldöntöttem, hogy többet nem lépek fel. Gyönyörű volt ez a pálya, de köszönöm, elég volt. Szívesen tanítok és írok, rendeztem is még néhány előadást, de ennyi. Úgy érzem, én már mindent elmondtam, amit el szerettem volna mondani. Fiatalkoromtól, a lángoló ifjútól kezdve később az apaszerepekig mindenről beszélhettem az alakításaimban. Az egyik utolsó rendezésem az Édes fiaim című Arthur Miller-darab volt, amit magam is több mint egy évtizedig játszottam. Úgy éreztem, egy ilyen munkával pontot tehetek ennek a mérhetetlen hosszú művészi életnek a végére, amiben több mint 100 szerepet alakítottam Shakespeare-től Csehovig. Nincs bennem semmi olyan érzés, hogy ezt vagy azt még de jó lett volna megcsinálni. Én az életemben többet játszottam, mint amit egy embernek egyáltalán el lehet – árulta el a Best magazinnak annak kapcsán, hogy az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon életműdíjat kapott. „Sajnálom azokat a kollégákat, akik keserűen hagyják abba ezt az egyébként keservesen gyönyörű hivatást. Bennem nincs semmi keserűség. Ez egy nagyon hosszú út volt, és én elértem a célt. A szerepeket, amiket eljátszottam, én ajándékéleteknek hívom. Ezekbe belezsúfolhattam az örömeimet, bánataimat, keserűségeimet, boldogságomat.”
Kiemelt kép: Toroczkay Csaba
