A művész a DTK: Elviszlek magammal című műsorban vendégeskedett, ahol többek közt arról is mesélt, hogy úgy érzi, légüres térbe került. „Ez az elmúlt öt évre igaz – kezdte, de arra a kérdésre, mi volt a fordulópont, nincs konkrét válasza. – Egyszer csak furcsa lett az egész. Jó, de el is követtem mindent, hogy így legyen… Egyrészt állandóan pofáztam, nagyjából beszóltam a szakmámnak is. Igazából olyan nagy csodálkoznivalóm nincs is, hogy nem tartozom sehova. De úgy látszik, ahogy az ember idősödik, ez jobban felmerül benne. Régen ez nem volt se probléma, se kérdés. Hát lehet, mégis jó lett volna tartozni valahova – tette hozzá. Azon pedig végképp sokat rágódik, vajon lesz-e munkája. – Ezen korábban soha nem kellett gondolkodnom. Hál’ istennek, sokat játszom, azok nagyon sikeresek, de rendezni jövőre csak egyet fogok Budaörsön. És ez olyan fura, és nem jó. Nincs szorongás, nincs hiszti sem, igazából érzet sem kapcsolódik hozzá, csak elkezdtem ezen agyalni.” Mint mondja, egzisztenciális problémája nincs. „Remélem, hogy nem is lesz! Arról van inkább szó, hogy vannak még terveim, szeretnék még előadásokat csinálni, beszélni a világról. Régen úgy volt, hogy eszembe jutott valami, és az rövid időn belül meg is valósult. Most eszembe jut valami, majd jönnek a kérdések – hol mikor meg kivel…” Eddig elkényeztette a szakma, és bevallja, ehhez hozzá is szokott, így képtelen színházaknál kopogtatni, legalábbis egyelőre.
Kiemelt kép: RTL Klub
