„A beszédemet egy verssel kezdeném, amit a szerelmem nagyon szeretett.
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
ha beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
Megrendülten állok, nem voltam felkészülve, hogy ilyen hirtelen mész el. A megismerkedésünk pillanatától tudtuk, hogy földi életünk hátralévő részében már nincs többé te és én, már csak mi vagyunk. Mi ketten, akik eggyé váltunk. Tudtam, hogy egyszer szembe kell néznem az elmúlás fájdalmával, de még csak most indultunk el közös utunkon. Tudom, hogy itt vagy, és talán azt is látod, mennyire arcul csapott mindannyiunkat a halálod. Mi búcsúztatunk téged, téged, akiben olyan nagy volt az életigenlés, a vágy az örömre, és arra, hogy nagyon szeressék. Ha valaki, akkor te igazán éltél. Egy óriási kisfiú voltál, akiben annyi jó szándék és kedvesség volt. Ha te valakit a szívedbe fogadtál, azért mindent megtettél. Az igazi énedet viszont csak kevesen ismerték. Mindent köszönök. Köszönöm a mosolyod, a szeretetedet, a szerelmed, szerelmünk gyümölcsét, a reményt a szemedben, a hitet, hogy együtt jó lesz. És köszönöm neked Natit is. Nehéz a szív, nehéz, mert egy nagy űrt hagytál magad után. Hiányozni fogsz mindannyiunknak, és hiányozni fogsz a gyerekeknek is nagyon. Ez lesz a legnehezebb: pótolni a szuperhős apát, aki voltál. Hiszem, hogy van gondviselés és neked már jó odaát. Imádkozom érted, hogy a lelked nyugalmat leljen.
Drága társam, csak a szeretet számít, semmi más, de te ezt már tudod. Nekünk kell ezt magunkba fogadnunk, és az életet e szerint élnünk. Ígérem, hogy a két testvér jó testvérként fog felnőni. És minden olyan értéket átadunk nekik, amiket fontosnak éreztél. Haláloddal a legnagyobb tanítást hagytad itt nekünk: bármikor eljöhet az a bizonyos pillanat, amikor is készen kell állni. Megrendítő az igazság. Készen kell állni minden pillanatban, mert sem napot, sem órát nem ismernek. Bár tudjuk, hogy nincs halál, mégis innen azért nagyon megrendítő. Kísérjen téged áldás további utadon, legyen könnyű a lét odaát, és vigyázzanak téged az angyalok. Egy gondolat tőled: na az van gyerekek, hogy mindannyiunk élete egyszer csak megy a levesbe, nemcsak a tiétek, hanem még az enyém is. Pénzt bármikor tudtok keresni, amennyit csak el tudtok képzelni magatoknak, de a szerelmetekkel eltöltött idő megfizethetetlen. Ugyanakkor az idő, a közös idő és annak mennyisége mindig bizonytalan. Úgyhogy egyetlen esélyetek van, ha szeretitek egymást.
Hálás vagyok neked, hálás vagyok érted, hálás vagyok Emmáért, amíg csak élek. Szeretlek.”
Kiemelt kép: Ulicska Viktória
