„Az, hogy van bennünk magabiztosság, a személyiségünknek is köszönhető, valamint nagyrészt annak, hogy volt időnk megtanulni kezelni a sikert. Az ugyanis nem hirtelen szakadt ránk, hanem folyamatosan és fokozatosan építettük fel a sportkarrierünket. Szépen lassan nyertünk világkupa-, Eb- és vb-érmeket, olimpiát” – mondja Shaoang, majd Shaolin veszi át a szót. „Szerintem a magabiztosság is tanulható. Ahogy nagyon sok ember, úgy mi is gyakran megkérdőjelezzük saját magunkat, és ez visz minket előre. A nyári felkészüléseink végén mindig megkérdezzük magunktól, hogy vajon elég-e az a teljesítmény, amit letettünk az asztalra. Ebből tudunk meríteni, és ez hajt minket. Ha folyamatosan meg lennénk elégedve, akkor nagyon könnyen hátra tudnánk dőlni, mondván, nekünk bőven elég, amit elértünk. Az is a magabiztosságunk egyik megnyilvánulása, hogy megyünk és csináljuk tovább a munkát, mert úgy érezzük, hogy mindez még nem volt elég. És ahogy mondtam, ez a hozzáállás szerintem tanulható. Persze eközben fontos az egyensúly, törekszünk arra, hogy harmóniában legyen az életünk. Tudjuk, hogy mikor kell egy kicsit hátradőlni és elvonulni, és tudjuk, hogy mikor kell odatenni magunkat, odacsapni, és a maximumot kihozni a teljesítményből. A neveltetésünkben a kínai és a magyar kultúra is meghatározó szerepet kapott, nagyon sokat tanultunk a szüleinktől arról, hogy miként tarthatunk mértéket az életünkben.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán
