A Távol-Keleten a vietnámi, a koreai, a kínai és a japán konyhában még tudják, melyik növényt mire jó használni. Az ájurvédikus étkezés erre, a növények élettani hatására alapoz. Az egyik fűszer melegít, a másik hűt, gyulladáscsökkentő hatású, vagy épp energizál. Ám a fogyasztói társadalom gyorsétterem-erdejében eltévedve sok ember nem látja át, hogy a táplálkozásban varázslatos gyógyerő rejlik. „Szerintem az étkezés elkorcsosulása a betegségek valódi forrása. Az első világháború körül még hét-nyolcszázféle növényi eredetű tápanyagot evett egy Kárpát-medencei ember egy év során. Most alapvetően három növényi eredetű étel teszi ki az étkezésünk alapanyagainak 80%-át. Ez a burgonya, a rizs és a búza. A maradék 20%-on osztozik minden más. Ne csodálkozzunk, hogy napjaink betegségeinek nagy része hiánybetegség. Miközben azt gondoljuk, hogy egyre fejlettebb az emberiség és a társadalmunk, épp a legfontosabb, az életünk vált teljesen egysíkúvá. Ugyanis az étkezésen múlik a teljes szervezetünk működése.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor
