Komlós Jucira mindenki úgy emlékszik, hogy folyton mosolygott – ha a szája nem is, a szeme mindig. „Én mindig is gyermeklelkű voltam, nem voltam hajlandó felnőni. Már úgynevezett felnőtt lenni, hogy komolykodjak. Amit kellett, azt komolyan vettem. Meg az élet is olyan volt, hogy muszáj volt dolgokat komolyan venni. Úgy át tudtam lényegülni, átélni a szituációkat” – árulta el annak idején az Aranykor című műsorban. Az interjúban arról is beszélt, hogy neki sem volt mindig könnyű az élet, különösen a háború emléke élt benne élénken, amikor a bombázások miatt harsogtak a szirénák, és félreverték a harangokat támadás idején.
Kiemelt kép: Nők Lapja x Archívum
