Odaégett húsok, íztelen étkek, csomós főzelékek. Konyhai balesetek Beát is érték szép számmal, de ahelyett, hogy a kudarcok megfutamították volna, csak azért is nekiállt újra mindennek. Ma már nevetve mesél arról, volt idő, amikor a férje sem ette meg a főztjét. Ő viszont naponta fakanalat ragadott, és addig gyakorolt, míg „befőzte” magát a háziasszonyok konyhájába, és már otthon is elismerik a tudását. Ha régebben valaki azt mondta volna neki, hogy egyszer egy főzős tévéműsor háziasszonya lesz, és több szakácskönyvet is ír, temperamentumát ismerve valószínűleg alaposan leteremtette volna az illetőt. „Talán virsli vagy rántotta volt az első étel, amit Győző elé tettem az asztalra. Nem szégyellem, én bizony nem tudtam főzni, amikor férjhez mentem. Húszéves koromig tanultam, nem azzal foglalkoztam, hogy anyukám mellett álljak a konyhában. Az sem tetszett, ha szombatonként segítenem kellett bevásárolni, vasárnaponként pedig a tanulás előtt a főzésnél. Nem figyeltem semmire, nem lehet senkit arra kötelezni, hogy főzzön, ha nem akar – eleveníti fel a kezdeteket Bea. – A családalapítással a kényszer vitt rá, hogy megtanuljak főzni, főleg miután Evelin megszületett, és elkezdtem a hozzátáplálást.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
