Lippai László több tucat játékfilmben szerepelt, számos világsztárnak kölcsönözte a hangját. Volt idő, amikor művészkocsmát nyitott, ami ugyanúgy csődbe ment, mint híres pályatársáé, Bajor Imréé. Ám nem ez az egyetlen különös hasonlóság az életükben. A két színész nem csak kollégák, barátok is voltak, épp ezért Lippai Lászlót nagyon megviselte, amikor Bajor Imre meghalt, de barátságukra való tekintettel átvette Bajor szerepeit. „A közönség elfogadott, ám hiába volt a siker, a taps, mégis szomorúan hajoltam meg. Előadás előtt és után, sőt közben is csak Imre és a sorsa jár a fejemben. Minden este őt láttam, őt hallottam, és ezt képtelen voltam elviselni, a lelki fájdalom miatt vissza kellett adnom a szerepet” – mondta egykor a színész a Storynak, akinek az akkori interjú idején már egy éve nem volt bevétele.
Olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt felmondani a József Attila Színházban. Bár évtizedes barátság fűzte Nemcsák Károlyhoz, egy olyan szakmán kívüli, személyes konfliktus adódott köztük, ami ellehetetlenítette a közös munkát. Ha nem lett volna annyi szinkronfelkérése és néhány szerep például Gergely Róbert vagy Karinthy Márton társulatában, valamint közönségtalálkozók, saját bevallása szerint éhen halt volna. A kétgyerekes apuka annak idején még a rengeteg szerepre és biztos színházi fizetésre számítva vállalta be feleségével a lakáshitelét. A törlesztőrészletek aztán az egekbe szöktek, akárcsak Bajornál, ám a bevétel hirtelen megcsappant. Lippaiékat ráadásul már a kilakoltatás fenyegette. Egykori táncos nejének, Krisztinának köszönhetik, hogy volt hol lakniuk, az asszonynak fix állása lett, így volt miből fizetni a hiteltörlesztőt.
A színész aztán egy vállalkozással próbálta egyenesbe hozni az életét, ám a befektetett pénzt végül elbukta – akárcsak Bajor Imre. A Jókai utcában egy tapasztalt vendéglátós üzlettársával, aki korábban jó haverja volt, nyitott egy művészkocsmát. Arra számított, mint egykor Bajor Imre a Kicsihuszár nevű éttermével, hogy beugranak a kollégák, a színházak közönsége, a jó zenére, pódiumprodukciókra vágyók, amolyan művészklub lesz. El is indult szépen, egy évig jó forgalommal működött, esténként 100-150 embert ültettek le. Ám tavaly augusztusban mégis be kellett zárni. „Úgy látszik, én is igazi lúzer, balek vagyok, aki olyanok üzletekbe száll be, amikbe nem kéne. A vállalkozás ugyanis nyelte a pénzt, és az üzlettársam közölte: csődbe ment. Imihez hasonlóan művész vagyok, nem értek a vendéglátáshoz, az üzleti élethez, pedig az utolsó pénzemet tettem bele, hogy megforgassam és így kimásszak a hitelcsapdából” – panaszolta korábbi interjújában Lippai László.
Később sem volt kegyes az élet a színészhez. Tavaly nyáron derült ki, hogy feleségével különváltak, közös házukat eladták, ő maga egy kis albérletbe költözött. Lelkileg megviselték a történtek, pszichológushoz is járt, de nem sikerült begyógyítani a sebeket.
A Madách Színház közleményében tudatta a színész halálhírét, amelyben a következőket írták:
Lippai László 1985-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színházhoz szerződött. Száznál is több színházi szerepe közül legemlékezetesebbek a József és a színes, szélesvásznú álomkabát főszerepe, a Cabaret Konferansziéja, a Chicagóban Mary Sunshine, Az Operaház Fantomjában Monsieur André vagy a Producerekben Carmen Ghia alakja. Nagyjátékfilmekben játszott karakterszerepei is jelentősek, szerepelt a többi közt a Vademberek, a Hatásvadászok, a Te rongyos élet és a Hamis a baba című filmekben. Pályája során rengeteg tévésorozatban láthatták a nézők, közöttük az Angyalbőrben, a Kisvárosban, legutóbb pedig a Drága örökösök és a Jóban Rosszban című sorozatokban. Az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínészként számos világsztárnak kölcsönözte hangját, köztük Matthew Brodericknek vagy Semir Gerkhan figurájának a Cobra 11 sorozatból, valamint a Dragon Ballból Son Goku karakterének.
Lippai Lászlót a Madách Színház saját halottjának tekinti.
Búcsúznak tőle gyermekei, Anna és Levente, felesége, Krisztina és a Madách Színház társulata.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel
