Az ismert pszichiáter teljesen új életet kezdett az utóbbi években: vidékre költözött, és a vendéglátásban találta meg a számításait. Mint mondja, már nincsenek nagyra törő álmai, céljai persze bőven akadnak, amiket azonnal megvalósít. Szerinte éppen ez a kulcsa a lelki békének, nem halogat, cselekszik, méghozzá most, ma, azonnal. „Egyetlen valódi értékünk van, mégpedig az időnk. Ha most kellene elmennem, akkor bűntudat nélkül halnék meg. Ezt hívják belső békének, amit sok munkával bárki elérhet. A nirvánára azonban ne várjunk, mert nincsen. Csupán jól érezzük magunkat a bőrünkben, elégedettek vagyunk és mosolygunk. És ez nem kor függvénye. Sok hatvanas, ötvenes, de még negyvenéves is temeti magát, én viszont akár 95 évesen is kész lennék újrakezdeni.”
Azt vallja, nem számítanak a külsőségek, sem pedig mások szavai, mert ő nem fél. „Gyakorlatilag semmitől. A haláltól sem. Számtalan vergődést láttam már, és sokáig azt hittem, az a normális, pedig nem. Ha az életedet békében éled, akkor úgy is fogsz távozni. Nem küzdelmesen, megbetegedve, felfekvésekkel, csövekkel a testedben, kétségbeeséssel a szemedben. Hiszem, hogy ez a vergődés, élni akarás és a haláltól való félelem a bűntudatból fakad. Abból, hogy nem tettünk meg mindent, elszalasztottuk a lehetőségeket, gyávák voltunk élni, és folyton feltesszük magunknak a kérdést: mi lett volna, ha? Ennél pusztítóbbat el sem tudok képzelni. Az én életemben nincs ’ha’. Csak a most van: a mostban pedig szeretném megtartani azt, amit eddig elértem. Ez az egyik legnehezebb meló!” – mondta korábban a Storynak Csernus Imre.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
