„Amikor átestünk a betegségen, az nehezebb volt. Csaknem egy hónapig voltunk a lakásunk foglyai. Emellett voltak veszteségeink is, elvesztettünk hozzánk közel álló embereket, akik nem tudták legyőzni ezt a vírust. Ez az igazi veszteség. Persze az, hogy a színházi előadásokat az elsők között tiltották meg, nehéz volt, és sokan megkérdeztük magunktól: ennyit ér, amit csinálunk? Közben azonban meg kellett érteni, hogy mi vagyunk azok, akik sok embert vonzanak egy helyre, és szükséges ez a korlátozás. Azt látom viszont, hogy nemcsak mi, hanem az emberek is nagyon ki vannak éhezve a szórakozásra, és várják, hogy találkozhassanak velünk.”
Kiemelt kép: Smagpictures