Ebben a kanadai széfben nem az osztrák és magyar állami koronázási ékszerek voltak, hanem kifejezetten a családi darabok: Erzsébet királyné, azaz Sisi (a kiemelt képen balra) gyémántkoronája, Mária Terézia smaragdórája, lányának, a tragikus sorsú Marie Antoinette francia királynénak számos ékszere, valamint több, generációkon át örökített darab. És ott lapult a Habsburgok egyik legmesésebb kincse, a firenzei gyémánt. A 14. század óta emlegetett kincs még pápák tulajdonában is volt. A 137,5 karátos, sárga színű, méretes drágakő Mária Terézia toszkán férjén, Lotharingiai Ferenc Istvánon keresztül került a Habsburg család birtokába. Nevét pedig onnan kapta, hogy korábban egy ideig a Firenzét uraló Medici család is birtokolta. Az udvari pompa évszázadait követően 1918 után, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásakor veszett mindnek nyoma, így a gyémántnak is. Legalábbis a nyilvánosság szemében. Valójában az utolsó uralkodó, VI. Károly attól tartva, hogy a monarchia megszűnésével a családi vagyon is veszélybe kerül, a Habsburgok magánékszereit a bécsi Hofburgból még idejében Svájcba vitette. Az 1920-as években azonban a kincsek hollétéről már csak találgatások keringtek, sorsuk teljesen homályba veszett. Senki nem gondolta, hogy egyszer majd Kanadából kerülnek elő. A kincsek hollétéről csak Zita királyné, IV. Károly özvegye (a kiemelt képen jobbra) tudott.
A legendás firenzei gyémánt
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szerelmi házasság volt
Zita és Károly 1911. október 21-én házasodtak össze. Ennek alkalmából Ferenc József egy csodaszép diadémot ajándékozott a menyasszonynak. Károly boldog volt, hiszen szerelemből házasodhatott. Zita egy év múlva megszülte a monarchia trónörökösét, Habsburg Ottót, akinek maga az agg Ferenc József lett a keresztapja. A párnak, akik a trónjuk elvesztése után Madeirán éltek, összesen nyolc gyereke született, az utolsó már a király halála után. Károly 1922. április 1-jén spanyolnáthában hunyt el. Zita királyné ettől kezdve élete végéig, 1989-ig feketében járt. A király halála után a család nyomorban élt, éveken át csak magyarországi birtokaik bevételéből csurrant-cseppent valamennyi jövedelem, később a rokonok, illetve a magyar arisztokrácia támogatta őket. A kincsekhez nem nyúltak, úgy gondolták, jó anyagi fedezetül szolgálnak majd, ha alkalmuk lesz visszatérni a trónra.
A királynét közben teljesen lefoglalta a gyerekek oktatása, akiknek osztrák és magyar nevelőik voltak. 1929-ben, amikor több gyereke egyetemista lett, Belgiumba költöztek, innen csak a második világháború, pontosabban a nácik miatt mentek tovább az Egyesült Államokba, majd Kanadába. Ahova Zita magával vitte Svájcból a családi kincseket és egy széfbe zárta. A család végül a negyvenes évek elején Kanadában, a francia többségű Québecben kötött ki. A királyné számára a tartomány vallásos légköre és francia kulturális gyökerei különös vonzerőt jelentettek: bár Itáliában látta meg a napvilágot, a Bourbon-vérvonal miatt mindig is franciának tartotta magát. Kanada akkori külügyminisztere egy leromlott állapotú, valaha szerzetesnők által használt házban adott nekik menedéket. A körülmények igencsak szerények voltak: az egykori császárné időnként pitypangból főzött levest, délutánonként pedig a tea luxusa helyett forró csapvizet kortyolt. Mégsem nyúlt a magával menekített ékszerekhez – azokat inkább egy bank páncéltermében őriztette, mint hogy megváljon tőlük.
Csak két fiát avatta be a királyné
Zita öt fia közül mindössze kettővel, Róbert és Rudolf főhercegekkel osztotta meg titkát, arra figyelmeztetve őket, hogy minél kevesebben tudnak róla, annál inkább biztonságban tudhatják a kincset. Ebben annyira határozott volt, hogy a fiúknak is lelkükre kötötte: legalább 100 évvel az 1922-ben elhunyt apjuk halála utánig tartsák rejtve a kincset. A két testvér egész életében tartotta magát a királyné kívánságához, és csak közvetlenül haláluk előtt, 1953-ban, illetve 2010-ben adták át a titkot saját fiuknak, akik szintén nem szegültek szembe nagyanyjuk akaratával. Sőt még a 100 év letelte után is vártak egy kicsit, mielőtt a családfőhöz fordultak a jó hírrel.
„Szigorú értelemben véve soha nem is tűnt el”
– fogalmazott a történetet először közlő New York Timesnak Zita unokája, Habsburg Károly, a dinasztia feje.
Elmondta, hogy két unokatestvére, a 70 éves Lőrinc, illetve a 67 éves Simeon még a tavalyi évben azzal kereste meg, hogy fontos ügyben szeretnének vele beszélni, és Kanadában kellene találkozniuk. Mint kiderült, a két Habsburg időszerűnek látta mások előtt is felfedni az addig csak kettejük által tudott százéves titkot arról, hogy a firenzei gyémánt és számos kincs mindvégig a családjuknál volt.
Kiállítják
A család közlése szerint a híres gyémántot nem adják el, azt továbbra is Kanadában szeretnék tartani, viszont tervezik, hogy jövőben időszakos kiállításokon a nagyközönség számára is láthatóvá tegyék. Hogy az ékszerekkel mi lesz, egyelőre nem derült ki.
Kiemelt képek és fotók: Getty Images
