Virginia Giuffre neve évekkel ezelőtt vált ismertté, amikor a Jeffrey Epstein–Ghislaine Maxwell-ügy egyik kulcsfigurájaként vállalta a nyilvánosságot. A most megjelent könyv – amelyet a szerző áprilisi öngyilkossága előtt még maga hagyott jóvá – újra felkavarta az állóvizet.

Amikor október 21-én megjelent Virginia Giuffre posztumusz emlékirata, Amerika egy pillanatra elcsendesedett. A Nobody’s Girl: A Memoir of Surviving Abuse and Fighting for Justice (Senki lánya – Egy emlékirat a bántalmazás túléléséről és az igazságért vívott harcról – a szerk.) nemcsak egy bántalmazott nő története – hanem könyörtelen társadalmi látlelet.

A színész hallgat

A memoár legvitatottabb, egyben legidézettebb része mégsem politikai, hanem hollywoodi. Virginia Giuffre elmeséli, hogy egy alkalommal a szexragadozó Jeffrey Epstein hírhedt kerítőnője, Ghislaine Maxwell nevetve mesélte neki: egy partin „összezárta magát George Clooney-val a fürdőszobában”.

Hogy ez megtörtént-e valaha, azt maga Giuffre is kétségbe vonja – szerinte Maxwell inkább hencegni akart a hatalmával, és azzal, hogy a legnagyobb sztárokat is a markában tartja. A történet azonban villámgyorsan elterjedt, és szimbólummá vált: a fürdőszoba nemcsak a pletyka terepe, hanem annak jelképe is, hogyan próbálják a hatalom emberei elrejteni, amit a nyilvánosság sosem láthat.

George Clooney nem kommentálta az állítást, de a könyv megjelenése után a közösségi média napokig lázban égett – mert ha valamit Hollywood nem szeret, az az, ha a titkait valaki szó szerint kinyitja.

A herceg, aki képtelen szabadulni a múltjától

Ám ez még nem minden. Giuffre több fejezetben is említi András yorki herceget – a brit királyi család tagját, akivel állítása szerint három alkalommal is találkozott, Londonban, New Yorkban és Epstein magánszigetén. A leírások nemcsak a találkozásokról szólnak, hanem arról a láthatatlan hatalmi dinamikáról is, amely egy fiatal lányt teljesen kiszolgáltatottá tesz.

„Olyan volt, mintha egy bábut tologattak volna az asztalon – írja. – Csak épp én voltam az a bábu.” A brit közvélemény azóta kettészakadt: vannak, akik szerint Giuffre szavahihető, mások politikai indíttatású lejáratásról beszélnek. A memoár mégis egyértelmű abban: a bűn nem mindig a tettekben, hanem a hallgatásban rejlik.

A titokzatos miniszterelnök

Az egyik legrejtélyesebb rész The Man Who Led Nations címmel szerepel a könyvben. Giuffre itt egy „világhírű, karizmatikus miniszterelnökről” ír, akinek a nevét nem említi, de a leírás alapján sokan találgatják, kiről lehet szó. A történet hátborzongató, és szimbolikus erejű: arról szól, hogyan torzul el a hatalom, amikor senki sem meri kimondani, hogy meddig tart az ember, és hol kezdődik a szörnyeteg.

A politikus neve nélkül is nyilvánvaló, hogy Giuffre nem bosszút akart. Inkább képet akart festeni arról, hogy a nők nyilvános kiállását még mindig könnyebb megkérdőjelezni, mint a férfiak tekintélyét.

Nevek nélkül, de nem arctalanul

A Nobody’s Girl lapjain számos további világsztár, politikus és üzletember tűnik fel – gyakran csak leírások, nem nevek formájában. Giuffre mondatai alapján felismerhetően rajzolódik ki egy elit, amely a hatalommal való visszaélést nem kivételnek, hanem kötelező játéknak tekintette.

Egy „Oscar-díjas színész”, egy „zenészlegenda”, egy „befolyásos bankár” – mind olyan figurák, akikről sejthetjük, hogy valódi személyek, kilétük mégis megmarad a sejtetés szintjén. A Virginia szavait könyvvé formáló újságíró, Amy Wallace, ugyanakkor hangsúlyozza, minden ténybeli állítást lenyomoztak. Csakis az jelent meg nyomtatásban, amit tények támasztanak alá.

Van segítség! Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!

Kiemelt kép és fotók: Getty Images