Amikor október 21-én megjelent Virginia Giuffre posztumusz emlékirata, Amerika egy pillanatra elcsendesedett. A Nobody’s Girl: A Memoir of Surviving Abuse and Fighting for Justice (Senki lánya – Egy emlékirat a bántalmazás túléléséről és az igazságért vívott harcról – a szerk.) nemcsak egy bántalmazott nő története – hanem könyörtelen társadalmi látlelet.
A színész hallgat
A memoár legvitatottabb, egyben legidézettebb része mégsem politikai, hanem hollywoodi. Virginia Giuffre elmeséli, hogy egy alkalommal a szexragadozó Jeffrey Epstein hírhedt kerítőnője, Ghislaine Maxwell nevetve mesélte neki: egy partin „összezárta magát George Clooney-val a fürdőszobában”.
Hogy ez megtörtént-e valaha, azt maga Giuffre is kétségbe vonja – szerinte Maxwell inkább hencegni akart a hatalmával, és azzal, hogy a legnagyobb sztárokat is a markában tartja. A történet azonban villámgyorsan elterjedt, és szimbólummá vált: a fürdőszoba nemcsak a pletyka terepe, hanem annak jelképe is, hogyan próbálják a hatalom emberei elrejteni, amit a nyilvánosság sosem láthat.
George Clooney nem kommentálta az állítást, de a könyv megjelenése után a közösségi média napokig lázban égett – mert ha valamit Hollywood nem szeret, az az, ha a titkait valaki szó szerint kinyitja.
A herceg, aki képtelen szabadulni a múltjától
Ám ez még nem minden. Giuffre több fejezetben is említi András yorki herceget – a brit királyi család tagját, akivel állítása szerint három alkalommal is találkozott, Londonban, New Yorkban és Epstein magánszigetén. A leírások nemcsak a találkozásokról szólnak, hanem arról a láthatatlan hatalmi dinamikáról is, amely egy fiatal lányt teljesen kiszolgáltatottá tesz.
„Olyan volt, mintha egy bábut tologattak volna az asztalon – írja. – Csak épp én voltam az a bábu.” A brit közvélemény azóta kettészakadt: vannak, akik szerint Giuffre szavahihető, mások politikai indíttatású lejáratásról beszélnek. A memoár mégis egyértelmű abban: a bűn nem mindig a tettekben, hanem a hallgatásban rejlik.
A titokzatos miniszterelnök
Az egyik legrejtélyesebb rész The Man Who Led Nations címmel szerepel a könyvben. Giuffre itt egy „világhírű, karizmatikus miniszterelnökről” ír, akinek a nevét nem említi, de a leírás alapján sokan találgatják, kiről lehet szó. A történet hátborzongató, és szimbolikus erejű: arról szól, hogyan torzul el a hatalom, amikor senki sem meri kimondani, hogy meddig tart az ember, és hol kezdődik a szörnyeteg.
A politikus neve nélkül is nyilvánvaló, hogy Giuffre nem bosszút akart. Inkább képet akart festeni arról, hogy a nők nyilvános kiállását még mindig könnyebb megkérdőjelezni, mint a férfiak tekintélyét.
Nevek nélkül, de nem arctalanul
A Nobody’s Girl lapjain számos további világsztár, politikus és üzletember tűnik fel – gyakran csak leírások, nem nevek formájában. Giuffre mondatai alapján felismerhetően rajzolódik ki egy elit, amely a hatalommal való visszaélést nem kivételnek, hanem kötelező játéknak tekintette.
Egy „Oscar-díjas színész”, egy „zenészlegenda”, egy „befolyásos bankár” – mind olyan figurák, akikről sejthetjük, hogy valódi személyek, kilétük mégis megmarad a sejtetés szintjén. A Virginia szavait könyvvé formáló újságíró, Amy Wallace, ugyanakkor hangsúlyozza, minden ténybeli állítást lenyomoztak. Csakis az jelent meg nyomtatásban, amit tények támasztanak alá.
Mi az igazság?
Az idén áprilisban, 41 évesen öngyilkosságot elkövető Virginia Giuffre írása nem bosszú, hanem gyászmunka. A végén, mintha az olvasóhoz beszélne: „Nem az igazságért harcoltam, hanem azért, hogy végre elmondhassam, mi történt. Hogy mi az igazság, azt majd a világ ítéli meg.” A könyv megjelenése után a kiadó azonnal újranyomást rendelt, és a hírek szerint már készül a dokumentumfilm is.
Van segítség! Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
