Tizenhat éve, 2009. június 25-én a világ megállt egy pillanatra: meghalt Michael Jackson, a pop királya. A hivatalos ok: túladagolás. A felelős: dr. Conrad Murray, akit később gondatlanságból elkövetett emberölésért négy év börtönre ítéltek. De vajon tényleg csak ennyi lenne a történet? A TMZ tényfeltáró riportja alapján a válasz jóval összetettebb – és sokkal sötétebb.
Tucatnyi hamis nevet használt
Michael Jackson halála nem egyetlen orvos hibája volt, hanem egy évtizedeken át tartó rendszeré. Egy rendszeré, amelyben a sztár teste lett az orvosok játszótere, a gyógyszerek pedig a túlélés eszközei – és egyben fegyverei is. A nyomozás során hamar kiderült, hogy Michael már évekkel halála előtt napi szinten szedett fájdalomcsillapítókat, nyugtatókat, altatókat – sokszor orvosi felügyelet nélkül vagy hamis neveken kiváltott receptekkel. A propofolttartalmú szereket, amelyek végül a halálát okozták, illetve egy altatóként használt erős érzéstelenítőt, amelyet hónapokon át minden este megkapott. Nem kórházban, hanem az otthonában dr. Murray közreműködésével – vagy épp annak távollétében, saját magának beadva.
Mindenki tudta, mi történik
De dr. Murray csupán az utolsó láncszem volt a sorban. Előtte jöttek a híres Beverly Hills-i orvosok, mint dr. Arnold Klein, aki rendszeresen adagolta a Demerol nevű fájdalomcsillapítót Michaelnek bőrkezelések ürügyén. Olyan mennyiséget, amely már egy ló számára is sok lett volna. Volt, hogy a sztár naponta járt vissza hozzá – vagy inkább az „adagjáért” –, órákon át tartó „aknekezelésekre” volt bejelentkezve. Három hónap alatt több mint ötven injekciót kapott egyenként 300 milligramm dózisban.
Michael Jackson testét tűnyomok borították. Legalább tizenkilenc álnéven váltott ki gyógyszereket több orvosnál, több gyógyszertárban. A családja aggódott, a menedzsment tudott róla, az orvosok pedig vagy kiszolgálták – vagy félrenéztek. Mindenki tudta, mi történik. Mégis ment tovább a gépezet, mert a neve aranyat ért, a This Is It turné kapcsán pedig dollármilliók forogtak kockán.
A halál nem hirtelen jött – inkább lassan adagolták. Az orvosok, akik barátnak hazudták magukat. A producerek, akik csak a színpadon akarták látni. Az iparág, amely nem kérdezte meg, hogy jól van-e. Mindenki csak akart tőle valamit – figyelmet, pénzt, csodát. És ő adott is. Cserébe fájdalmat, szorongást és függőséget kapott.
Mindig akadt valaki, aki megírt egy receptet
Michael évtizedeken át próbálta elaltatni a fájdalmát. A bőrébe égett égési sérülés, a családi nyomás, a média könyörtelensége, a soha nem szűnő perfekcionizmus – mind olyan démon, amely ellen nem volt más fegyvere, csak a gyógyszer. És mindig akadt egy orvos, aki segített hozzájutni.
A bűntudat ott ül a felelősök arcán. „Része voltam benne, tudom – vallotta egykori munkatársa. – Tudtam, hogy baj van, de nem tettem semmit.” És ez a „nem tettem semmit” lett a történet tragikus kulcsa. Michael Jackson halála nem egyetlen orvos bűne volt. Hanem egy orvosi közösségé, amely elfelejtette: a hírnév nem jogosít fel arra, hogy valaki mást istenként kezeljünk – és úgy is szolgáljuk ki. A pénz, a hírnév, a hozzáférés – ezek mind megszédítették azokat, akiknek gyógyítaniuk kellett volna.
Ki ölte meg Michael Jacksont? Egy egész rendszer. Egy társadalom, amely vakon bálványoz, amely nem kérdez, csak fogyaszt. És amely sokszor csak akkor ébred fel, amikor már késő. Michael Jackson már nem él. De a története figyelmeztetés mindannyiunk számára. Arra, hogy az idolok is emberek. És hogy van az a szeretet, ami már nem segít – csak tönkretesz.
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
