Gondoljunk csak az elmúlt hónapokban nagyot szóló Netflix-sorozatra, a Menendez fivérekre vagy a két évvel ezelőtt készült Jeffrey Dahmer (az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkos – a szerk.) életét bemutató szériára. És még sorolhatnánk, mert szinte megszámlálhatatlan olyan alkotás landolt a legismertebb streamingplatformokon, amelyek az úgynevezett true crime műfaji kategóriába tartoznak.
De mit is takar ez pontosan?
A true crime magyarra fordítva „megtörtént bűnesetet” jelent. Ám mégsem írható le csupán ennyivel, mivel ezek a sorozatok jellemzően elsősorban nem magukról a bűntényekről szólnak, hanem annál jóval többről. Amellett, hogy képet kapunk az elkövetőről, megismerjük szociális hátterét, mentális állapotát és motivációit, bepillantást nyerünk a nyomozás részleteibe. Gyakran az áldozatok hozzátartozói is megszólalnak, sőt a készítők az adott kort, a körülményeket is felvázolják, hogy a lehető legtöbbet tudjunk meg az esetről.
A szakemberek szerint árthat
Adam Lynes brit kriminológus és más neves szakértők azonban egyáltalán nem örülnek a műfaj térhódításaink. Szerintük ugyanis ezek a produkciók a legtöbb esetben méricskélhetővé, vitathatóvá teszik az elkövetett bűncselekmények súlyát, mivel az ilyen tartalmak késztői akarva-akaratlanul kidomborítják a kegyetlen gyilkosok emberi oldalát. Így azok tudatosan vagy tudattalanul szimpatikusabbá válhatnak a nézőknek. Ezzel viszont pont a lényegről terelik el a figyelmet, azaz arról, hogy ilyen brutális cselekedetekre nem létezik semmilyen magyarázat, felmentés.
Egy amerikai kutatás szerint a streamingfelhasználók átlagosan hetente 3,8 órát töltenek ilyen típusú tartalmak fogyasztásával. Ugyanez a szám a fiatal generációnál kis híján heti 5 óra. Egy másik kutatás pedig azt tárta fel, hogy tízből hat Netflix-felhasználó főként ezek miatt ragad a platformon. Nem véletlenül nevezik őket a műfaj királyának.
Látva a robbanásszerű sikerüket, szakajtónyi pszichológus kezdte el vizsgálni, mégis miért függenek rá ilyen nagy számban az emberek ezekre a gyomorforgató történetekre. Lássunk hát néhány okot.
Meg akarjuk érteni
Az efféle tartalmalmaknak alighanem a legfontosabb eleme, hogy az elkövetőről minden kiderül. Ezzel pedig egyfajta magyarázatot kapunk az elképzelhetetlenre, arra, hogy mi vihet rá valakit lelketlen gaztettek elkövetésére. Éppen ezért gyakran elmosódnak a határok jó és rossz között, hiszen emberi arcot öltenek a szörnyetegek.
Adrenalinfröccs
A szakemberek szerint amikor egy bűncselekmény szemtanúi vagyunk, adrenalin termelődik a szervezetünkben. Erős érzelmi reakciókat vált ki belőlünk, hasonlóan a hullámvasúthoz.
A nyomozás izgalma
A true crime történetek egy részénél a készítők egészen az utolsó részig nyitva hagyják a kérdést, ki követte el a szörnyű bűntettet, ez pedig ugyanolyan érzéseket vált ki a nézőből, mint egy klasszikus krimi, azaz itt is felcsigázza az érdeklődést a nyomozás iránt. Az, hogy ez esetben a rejtély egy brutális gyilkosság, már csak hab a tortán.
Tanulnivágyás
Természetesen nem a gyilkosok módszereinek elsajátítására kell itt gondolni. Sokkal inkább arra, hogy a néző ezáltal felkészültebbnek érzi magát arra az esetre, ha ilyen támadás érné. Ez persze elméletben jól hangzik, ám a valóságban már korántsem biztos, hogy a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazni tudná.
Vannak, akiknek ez sem elég
A true crime igazi szerelmeseinek gyakran a sorozatok és a podcastek sem jelentenek elég izgalmat. Számos internetes fórum jött létre azzal a céllal, hogy hobbinyomozók együttes erővel oldjanak meg feltáratlan bűnügyeket. Az uncovered.com az egyik legnagyobb „közösségi nyomozással” foglalkozó oldal, amely többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy az USA-ban évente 5000 gyilkossági ügy marad megoldatlan.
Kiemelt kép és fotók: Archív, Netflix
