Koncz Gábor elképesztő története Gobbi Hildáról: konyakosüveggel ütötte le a betörőt
Hat hónapja adták át Gobbi Hilda nyaralóját a nagyközönségnek. A ház tucatjával vonzza a turistákat, a színészeket viszont kevésbé.
Hosszú évtizedeket kellett arra várni, hogy Gobbi Hilda végakarata teljesüljön, és egykori dunakanyari nyaralója a köz javát szolgálja. Az ingatlant minisztériumi támogatással sikerült felújíttatnia jelenlegi tulajdonosának, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítványának.
Hónapokkal a megnyitó után sem lankad a közönség érdeklődése a ház iránt, ahol izgalmas sztorikkal fűszerezett tárlatvezetésen vehetnek részt. „A gondnoknő mindenkit pogácsával és vízzel fogad, én pedig rengeteg érdekes történettel, olyanokkal is, amiket máshol még nem hallhattak” – meséli Pál Gábor, az alapítvány kuratóriumának elnöke.
Láb a függöny mögött
Egy ilyet velünk is megoszt. „A villában rengeteg ismert ember megfordult, például vidéki fellépései után ide járt pihenni Tolnay Klári is. 1967-ben Gobbi egyszer Koncz Gáborral érkezett, és belépve, azonnal rájött, hogy betörő van a házban: kikandikáló lábát észrevette a függöny alatt. A Lánchíd konyak volt a kedvence, mindig volt az asztalán belőle. Felkapta az üveget és leütötte a férfit, majd értesítették a rendőrséget” – meséli a Koncz Gábortól hallott sztorit.
„Gobbi egy évvel később a márianosztrai börtönben forgatott, ahol egy börtönőr közölte vele: az ő betörője is a rabok között van.
Gobbi odament a férfihoz, és azt mondta neki: ’Ha maga megjavul, akkor nálam lesz gondnok a villában.’ És így történt: Sándor a villa legendás gondoka lett.
A nyaraló szinte eredeti fényében pompázik, gondozóinak mégis hiányérzete van. Gobbi ugyanis arra vágyott, hogy kollégái alkotóháznak használják, ők azonban nemigen élnek a lehetőséggel.
Eddig csak a Centrál Színházból voltak itt, illetve a Nemzeti Színház nyugdíjas dolgozói.
Bízunk benne, hogy idővel egyre több társulat látogat majd el a villába, és tartanak itt olvasópróbát, társulati ülést vagy csapatépítő tréninget. Akkor teljesülne igazán Gobbi végakarata.”