Szöllősi Györgyi a tévézés mellett tréningeket tart, két egyetemen tanít, és bizony néha ő is érzi, hogy sokat vállal. Anyaként, feleségként viszont igyekszik különösen ügyelni arra, hogy a családra jusson idő – így megtanult nemet mondani. A Csak Szabadon csatorna Majd megeszlek című podcastjában Balázsy Pannának és Wágner Tamásnak mesélt arról, milyen az élete a kamerán túl.

Az Egyenes Beszéd nézői a határozott riportert látják benne, aki, ha rajta múlik, nem engedi megválaszolatlanul hagyni a legkényelmetlenebb kérdéseket sem. A magánéletében azonban jóval lazább, mint amilyennek a képernyő alapján gondolnánk. Igaz, szerinte azért annyira nem izgalmas az élete, legalábbis a bulvárfaktor hiányzik belőle. Hiszen mint nevetve mondta, ugyanazzal a férfival él évtizedek óta, dolgozik, gyerekeket nevel, és ha teheti, kirándul. Pedig éppen ennek a boldog családi életnek a történetére kíváncsiak oly sokan.

Pár nap romantika

Szöllősi Györgyi és a férje már tizennégy évesen ismerték egymást: egy osztályba jártak. Kezdetben barátok voltak, később látták meg a másikban az igazit. A beszélgetés felvételekor épp a harminckettedik évfordulójukra készültek.

„Szerintem egyszerűen jól egymásra találtunk. Meg valószínűleg éreztük azokat a pontokat, amikor tenni kellett a kapcsolatért” – fogalmazott.

Egy dologhoz viszont tudatosan ragaszkodott: ahhoz, hogy a gyerekek érkezésével se veszítsék el egymást, mint férfi és nő.

Én mindig tudtam azt: attól, hogy szülők lettünk, még mi ketten is ott vagyunk. Amint a nagyobbik lányunkat már más is meg tudta etetni, kettesben is elutaztunk néhány napra. Fontos volt nekünk, hogy a családon belül a saját kettősüknek is maradjon helye.

De a közös programok mellett a külön-külön töltött időre is alkalmat teremtenek. „Valószínűleg az is számít, hogy néha hagyjuk egymást is élni. A férjem például két hétre elment túrázni éppen az iskolakezdés időszakában. Nagyon hiányzott ugyan, de nem gondoltam, hogy emiatt le kellene mondania az útjáról.”

Szerinte abban is nagyon hasonlítanak, hogy mindkettejüknek megvannak a saját hobbijai is.

„A nagylányom teljesen más világ”

Két lányuk között hét év a korkülönbség. A beszélgetésben Györgyi elárulta: a nagyobbik tizenkilenc éves, másodéves orvostanhallgató. Egészen kicsi kora óta orvos szeretne lenni.

Egyetemistaként is otthon él, Leányfaluról jár be iskolába, így a tizennyolcadik születésnapja nem hozott hirtelen elszakadást. Az intenzív tanulás miatt mégis keveset látják.

Nem tagadja, az idő múlása persze őt is meglepi. „Hirtelen belegondolsz, hogy most született, és akkor most meg már egyetemre jár… A kisebbik lányom pedig épp a napokban lett tizenkét éves.”

Ő egészen más alkat, és Györgyi úgy sejti, akár hamarabb is elköltözhet majd tőlük, mint a nővére.

„Nekem a kisebbet könnyebb megérteni, bár nehezebb lesz vele, mert inkább rám hasonlít” – mondta nevetve. A nagyobbik visszahúzódóbb személyiségét pedig az édesapja érti könnyebben.

Szöllősi Györgyi benne is szeretné megfejteni, mi mozgatja, miért tesz meg valamit, vagy éppen miért nem. „A nagy egy teljesen más világ.”

Esténként lelassul

Hiába közeledik az ötvenhez, nem foglalkozik vele. Sportol, kertészkedik, rengeteget túrázik, így oldja a ­napi ­stresszt.

Az alvása viszont megváltozott: régebben a megterhelő időszakokban is átaludta az éjszakát, most egy korai ébredés után már könnyen a feladatokon kezd gondolkodni.

Az esti lelassulásért ezért tudatosan tesz. Próbálja a lefekvés előtti egy-másfél órát telefon és közösségi média nélkül tölteni. Ez a hírek világában dolgozva komoly önfegyelmet kíván: korábban még a könyv letétele után is ellenőrizte, történt-e valami a nagyvilágban, amivel másnap foglalkozni kell.

Az olvasásról viszont nem mondana le. „Muszáj olvasnom, mert akkor mindig jobban alszom. Meg egyébként is, imádom!”